Mező Szilveszter szerk.: Hátizsákkal és bakancsban a Föld körül. Balázs Dénes világjáró geográfus (Debrecen, 2007)

Kubassek János: Dr. Balázs Dénes Debrecentől Érdig – öt világrészen át

Balázs Dénes: „Életem-utazásaim" című utolsó nagy művében szeretettel idézi fel ifjúkorának legfogékonyabb éveit, melyek Debrecenhez kötötték. Ebből a városból indult el első egyszemélyes, kerékpáros expedíciójára, melynek során 23 túranapon, 2725 kilométert karikázott, napi átlagban közel 120 kilométert. Bejárta Magyarország nevezetes vidékeit, meglátogatta építészeti látnivalóit, múzeumait, történelmi nevezetességeit. (A világjáró vér nem tagadta meg magát később sem.) Középiskolai érettségije után - 1943-ban - egyik jóbarátja, Medveczky Géza társaságában ismét kerékpárral indult el, ezúttal a Székelyföldre. Lelkesítő érzés volt számukra megismerni a Kárpátok zordon sziklabirodalmát. Megmásztak a Radnai-havasok fő csúcsát, a 2305 méteres Nagy-Pietroszt, amely az akkori Magyarország legmagasabb pontja volt. Balázs Dénes így írt ifjúkora életreszóló élményeiről: „Elsőízben csapott meg a magas hegyek különös varázsa, és örökre beoltotta lelkem mélyébe a hegyek szeretetét... Rossz utak, koplalásos napok vártak ránk, amikor átkeltünk a szászok lakta Beszterce vidékén. Az egyik faluban megkönyörült rajtunk egy kislány, nagy fazék krumplit főzött a részünkre. Ettől új erőre kapva, szerencsésen lejutottunk a Maros völgyébe, ahol székely testvéreink között újra otthonosan éreztük magunkat. Gyergyószentmiklósról kitérőt tettünk a Békás-szorosba, megismerkedtünk a Gyilkos-tóval és az égbe nyúló csodálatos sziklaóriással, az Oltárkővel. Talán ez a látvány pattantotta életre bennem azt a tudatalatti csírát, mely később a mészköves tájak felé vonzott, a karsztok kutatására ösztönzött. Számomra túránk érzelmileg legszívmelengetőbb pillanatai következtek: első találkozásom székely rokonságommal. A trianoni határsorompó megakadályozta tizennyolc éves koromig, hogy megismerjem apai nagy szüleimet. Róza néni, a nagymamám sírva borult a nyakamba, de nagyapámat már nem ölelhettem, csak kopjafás sírját látogathattam meg a nagykászoni temetőben. Nagyszüleim zsindelyes öreg faházában kaptunk otthont. Unokatestvéreim szegény-