Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

főszerkesztő, Fábián Sándor kapcsolódott be a kampányba

34

, láthatólag kedvetlenül és kevés mondandóval. Mentegetőzéssel kezdte: hosszt másfél év alatt, míg az Alföld nem jelent meg a debreceni írók csak elszigetelten és nagyon gyér hangon tudták véleményüket kifejezésre juttatni, s így a 'népi' írókról megjelent állásfoglaláshoz sem tudtak hozzászólni. " Debreceni gesztusok Móricz Zsigmond Németh László atyai barátjának számított, bizonyos értelemben példaképe volt, bár Németh világosan látta: naturalista „mutatványain", amorf regényírói szerkesztésmódján túl kellett volna lépnie. Számos kritikát, emlékezést, végül könyvet írt Móriczról, többször is a legnagyobb magyar regényírónak emlegetve. Méltán gondolták 1961-ben a debreceniek, köztük Kiss Tamás, az írócsoport titkára, hogy ő lenne a legautentikusabb arra, hogy felavassa Medgyessy Ferenc Móricz Zsigmond szobrát a Déri téren. Németh azonban lemondta a meghívást.

35 „Kérésednek, sajnos, nem tehetek eleget. Epp a tavaszi egykét szereplésem meggyőzött róla, hogy nem szabad többé közönség elé állnom. Az egészségem sem olyan megint, hogy a leüt ázást, kétnapi beszédetjól bírhatnám. Azért válaszolok rögtön, hogy a névsorból kihúzzatok. Darvas, ha rajt leszek, nemigen vállalja az előadást. " 1962-ben a Csokonai Színház bemutatta az Utazás c. darabját. A bemutatás jogát Taar Ferenc, a színház igazgatója levélben kérte, s ehhez Juhász Géza segítségét is igénybe vette. Ez derül ki Németh László válaszleveléből:

36 >y

A Csokonai Színház igazgatójának írtam már, mielőtt leveled megérkezett; most csak a Juhász családtóljövő életjelre akarok válaszolni — bár Gulyásékon át hallok időnként rólatok. A vidéki színházakat nyílván az bátorította fel, hogy a darab egy részlete a Népszabadságban is megjelent. De kérdés, hogy az egész darab oly ártatlan, mint a (különben engedélyem nélkül közölt) részlet. Azért aztjavasoltam a rokonszenvesen bemutatkozó fiatal igazgatónak, hogy a szerződés aláírásával vajuk meg a bemutatót, illetőleg a darab megjelenését a Kortársban." h szerződés létrejött, s ezután a mai napig még hat Németh-darabot játszottak Debrecenben. Bár a bemutató hivatalos helyi fogadtatása nem volt merőben elutasító, csak méricskélően óvatos, elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Tóth Béla egy bokorkritikában, Németh Lászlót a legnagyobb magyar írónak titulálja!

37 Mint említettük, a Lányaimról Juhász Géza az Új írásban írt méltatást. Úgy tűnik, a Németh Lászlóhoz való tétova hivatalos közeledés felbátorította a különböző 34 Fábián Sándor: A „népi" írókról szóló vitához. Alföld, 1958/1. 84—86 35 Németh László két levele Kiss Tamáshoz. Alföld, 1982/9. 41 36 In.: Juhász Géza levelesládája. Bp. 1987. 331. sz. 1. 37 Tóth Béla: Mit olvastunk 1962-ben? HBN, 1962. dec. 31. 5