Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Barátság versekben és levelekben

Az inasiskolai tanítás szünetében írott vers első variációja az utolsó szakasz­ban eltér a publikált végső változattól. 21 Ez a Debrecen-mítosz jegyében vonta meg a mérleget: Csokonai vigyázjölöttünk, aki a partra lezuhant, teste a föld sarában eltűnt de égig emelte a hant... Németh úgy tudta, hogy neki szól az Egy új barátságra is. A szöveg igazolhat­ja ezt a feltételezést. Különösen erősíd ezt a következő sor: „nejajgassunk egymás jaján. " Pedig Gulyás egészségi állapota egyre romlott, vérzékenysége mind ag­gasztóbb tüneteket öltött. 1944. január 13.-án tudatja barátjával, hogy állapota válságosra fordult, megy Rimaszombatra gyógykezelés végett. Egy rigmust is rögtönzött. Január 17-én pedig megírta utolsó nagyobb versét Némethez: Sze­ress barátom... -Németh Lászlónak, Buda, Törökvész. E mitologizáló költemény gondolatait nehéz fogalmilag kikristályosítani, mert a kavargás, az asszociáció burjánzás elfedi a szerkezet alakra törő trendjét. Megjelennek benne a költő rögeszmés formai megoldásai, pontosabban a formasiklató monoton ismétlé­sek, az irracionális képzettársítások, a kevert mitológiai utalások. A vers alap­eszméje az evangéliumi szeretet, a szerelem, a hűség, a remény. Méltán nevez­hetjük erkölcsi végrendeletnek. Az utolsó Némethnek szóló verset 1944. április 20.-án, a közelgő halál előtt írta. 22 A rejtelmes 11 sor a köszönet gesztusával végződik: A Nap lement és sűrű árnyak fektetnek a% életre nádat. Nem ho\ a perc több változást. Köszönöm a találkozást. 21 Egy barátság... 414 22 Egy barátság... 439

Next

/
Oldalképek
Tartalom