Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

Németh a pályázat után levelet írt Gulyásnak, amelyben hangot adott annak az elragadtatásának, amellyel a Hegedűszó a% erdőn c. ciklust olvasta: „aki ezeket a verseket írta, igenis, erős egyéniség s a magár lírának nemcsak ígérete, de értéke is.' Rövidesen recenzálta Gulyás Misztikus ünnepi asztal c. kötetét, s mivel úgy gondolta, hog}

7 a felfedezés gesztusa nem menlevél kibocsátás vagy jótállási tanúsítvány, a kötetet bírálva odabökte Gulyás Pál szíve alá a kritika első tüskéit. Méltatta ugyan a verseskönyv több értékét: költője ízlését, formában-hanghordozásban önkritikus tartózkodását, jelzőit, hasonlatait, eredeti képzeletét, áhítatos növénymisztikáját, de a melankolikus jelző mellé „odaalliterálta a monotont" is, mert az ismétlődő versreflex, a mechanikus, automatikus versépítés elkedvetlenítette. Végül így búcsúzott: „Veszedelmes jel, hogy a megszokás vízárkai már keresztül-kasul szelték ezt a lírát, amikor a% igazi, új életformát jelentő eredetiség ékezetét és hangsúlyát a^ élet még nem rakta rá. (...) tagadhatatlan, hog' ez^ a líra bizonyos fokig még tanítvány líra. Nem sorolom be a Babits-epigonok közé, de a Babits-szellem, mint magzat körül a burok, ott van körülötte. '° A kritika metsző tárgyilagossága némileg elgondolkodtatta a debrecenieket, sajátos dimenzióban láttatta a fiatal kritikust, akit a cívisvárosban már 1926-os Móricz-kritikája óta számon tartottak. Noha még könyve sem volt, Hankiss János és Juhász Géza közös francia nyelvű magyar irodalomtörténetében mégis kapott egy elismerő mondatot: Tormay Cecil Napkeleté „olyan fiatal, briliáns kritikusokat gújt maga köré, mint Németh h., a mélyen intellektuális tartalmú regények szerzője, szilárd és biztos elveken álló pártatlan ítész. ' Aprily Lajos a Protestáns Szemlében Németh Lászlóval akart íratni kritikát a nagy' port felvert kiadványról. (Negyvennél több ismertetés, vitacikk, kritika foglalkozott vele, többek között a Babitsé, a József Attiláé, a Márai Sándoré stb.). Csak sajnálhatjuk, hogy Vajthó László „bizonyos prioritásokra hivatkozva" magához ragadta a feladatot, pedig Németh véleménye hallatlanul érdekes lehetett volna!

7 Annyival inkább, mert csillaga gyorsan emelkedett, sőt neve és munkássága hamarosan egyfajta kristályosodási pontot kezdett jelképezni. Ezért az 1927-ben alakult debreceni Ady Társaság, amely mind több fenntartással akceptálta az esztétikai naprendszerének középpontjában álló Nyugatot, őt is meghívta azzal az írócsapattal (Németh László, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Erdélyi József.), amely a társaság szerint egyre hitelesebben reprezentálta a sorkérdések iránt tájékozódó fiatal magyar írógárdát. 4 Egy barátság levelekben, Bp. 1990. 1. sz. levél 5 Németh László: Gulyás Pál Misztikus ünnepi asztal. Napkelet, 1928/9. 469-471 6 J. Hankiss-G. Juhász: Panoráma Littérature Hongroise. KRA, 1930. 293. 7 Juhász Géza levelesládája. Bp. 1987. 64, 65. sz. levél