Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A debreceni katedra
pedig a%j(al a gondolattal foglalkozunk, hogy erre az íróra bíztuk egyetemi ifjúságunk magyar irodalmi szaknevelését, kétszeresen foglalkoznunk kell írásmodorának veszélyeivel Németh László kétségkívül végiggondolja mondatait; mögöttük mindég ott érezzék egyénien látott vag elképzelt valóságképét. Kérdés azpnban, hog ifjúságunkban meglesne az erő arra, hogy ellenálljon gakran ragogó, újszerű mondatai csábításának, keresztülnézzen a köntösön és az írót abban a parancsban is kövesse, hogy mondanivalóját szigorúan végiggondolja. Németh Lász/ó ezf a parancsot mindég híven teljesíti. Ifjúságunk azpnban — tapasztalatból tudom — igen gakran folyamodik tetszetős, aforiszfikus tömörségű mondatokhoz akkor is, mikor mögöttük hiányz/k a gondolat. Nem kell-e attól tartanunk, hog Németh László éppen rendkívüli szuggesztív erejénél fogva még inkább ebbe az irányba tereli? Bízunk abban, hog az íróról vallott szigorú erkölcsi felfogását tanítványaiba is bele tudja oltani, de aggodalmunkat mégsem hallgathatjuk el. Széchenyiről írt könyvét (Bolyai Akadémia kiadása, h. és é. n. 189 l.j „váz/atnak" nevezi Németh Lász/ó, azért nyílván, mert Széchenyi munkásságának reális gakorlati vonatkozású rész/eteit inkább csak jelzj, igazj célja az, hogy hősének szellemi képét adja. Ez a „váz/at" bizonyos tekintetben szerzp legérettebb munkája. Azzá teszj az a törekvése, hog valóban tárgyánál maradjon, és ne lásson Széchenyiben alkalmat arra, hog időszerű kérdésekről mondja el véleményét, — mint legtöbb irodalomtörténeti tanulmányában, bizpnyos mértékben a „Berzsenyi"-ben is, — és oldalvágásokat méjen irodalmi ellenfeleire; azj(á teszj fegelmezett stílusa is, mely nem erőszakolja az egéni, gakran bántó és a népszprüsködés ganúját keltő fordulatokat meg hasonlatokat. Tartalmilag a könyv értékét első három / )y A külföldi magár" — „Byron testvére" — ,/{dám munkát keres" / és hatodik fejezetében I„Széchenyi és Kossuth"f látom. Az előbbiekben szerző a naplók és levelezések alapján rendkívülfinom értelmező és lényeglátó készséggel állítja elénk a fiatal Széchenyi lelki fejlődését, azj a folyamatot, mely a külföldi magart ezernyi gátláson, kételyen és egéni götrődésen keresztül a magyar reformpolitika úttörőjévé formálja; az utóbbiban szinte drámai erővel tárja elénk a negvenes évek Széchenyijének egre nyomasztóbb elszigetelődését közéletünkben, egre tragikusabbá váló magányát. Németh Lász/ó előadásában Széchenyi alatt meginog ugan a szp bortalapzat, melyre alakját a köztudat állította, de emberi leg jóval közelebb kerül hozj Zank. Nem hághatjuk azpnban figelmen kívül a könyv egyik jelentéktelennek lát szp fogatkozását: sajtóhibáit. Németh Lász/ó úg látszik — általában nem sokat törődik a sajtóhibával. Ez a körülmény nem növeli ugan könyveinek vonzóerejét, — de lényegüket nem érinti. Széchenyi-tanulmányában azpnban a sajtóhibák már-már a lényeget veszélyeztetik. A hibásan alkalmazott idézőjelek az olvasó bizalmát rendítik meg szerzp forrástanulmányainak alaposságával szemben, az írásjelek összevisszasága az érthetőséget nehezíti meg. Általában alig találtam könyvet, melynek értékét a sajtóhibák annyira lerontanák, mint Németh Lász/ó Széchenyi-monográfiáját. Magarság és Európa /Budapest, 1935. Franklin-Társulat kiadása 137 l. széles távlatú áttekintés a magyarság európai sorsáról és merész, de becsületesen átgondolt kultúr- és társadalompolitikai terv az „öt országba szétszórt" magarság összefogására eg új KözépEurópában. Mi ittfeladatunknak megfelelően csupán a tanulmány irodalomtörténeti szakaszaivalfoglalkozunk. Ezfk elsősorban a könyv „írók a hanyatlásban" című fejezetében ta-
