Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

I. író és város szövetsége 1931-1944. Jókai azt írta valahol, hogy őt Kecskemét tette íróvá. Ady Endre Nagyvárad ha­tásának tulajdonította, hogy rátalált alkata vezérmotívumára. Márai Sándort Kassa ihlette. Németh László életében fontos, kiugrató szerepet játszott Deb­recen, egyike annak a hét városnak, amelyhez élete során köze volt. Ezt maga az író is számos írásában hangoztatta. „Azóta, ami jó pályámon ért, majd minden vi­dékrőljött. Életem legnagyobb vállalkozásába: a Tanúba Debrecen ugratott bele; a magam írta esszé-folyóirat Kecskeméten talált gondos, ötletes kiadót s melegítő kört. Győr, Vápa, Pécs, Sárospatak, Szeged mind beírta pályámba a nevét, hogy aztán életem legnehezebb évei­re, egy Móricz^ Zsigmond oldalán megismert alföldi város, Hódmezővásárhely adjon men- és munkahelyet s egy városnyi szeretetet is ráadásul. " x E könyv célja és feladata, hogy a mindkét fél számára termékeny debreceni kapcsolat tartalmát és hatását a lehető legteljesebben felmutassa. Németh László debreceni kapcsolatainak külső története mozaikszerűen megtalálható önéletrajzi írásaiban, nap­lóiban, levelezésében. E jegyzetekből, emlékezésekből kiderül, hogy Debre­cen az ő életében a katalizátor szerepét töltötte be, amit az író hálásan nyugtá­zott, s kellőképpen honorált. A város neve természetesen itt metafora; volta­képpen személyekről van szó, néhány szellemi küzdőtársról, elsősorban Gu­lyás Pálról: a barát szóra élete végéig az ő nevével felelt, továbbá Juhász Gézá­ról, Kardos Lászlóról, Kardos Pálról, Tóth Béláról, Kondor Imréről, később Szabó Árpádról, Karácsony Sándorról, Balogh Lászlóról stb. Németh László Németh László: Vidéken élni. Németh László a 30-as években

Next

/
Oldalképek
Tartalom