Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

nemességgel, új vallással, kapásokkal és szigettel, — a maga valóságon túli életével hivatott maradéktalanul megmutatni az} a sorsot, amelyet Németh László a maga reális terheivel nem példázhat egészen. Jó Pétert írója esetleges gyengéi sem kötik, gátlások nélkül igyekezhet az idea-emberség felé. E%t a\ idea-emberséget azonban több-kevesebb százalékban magában hordozz? mindenki, aki az új ország álmát csak egy parányit is együttálmodta Németh Lászlóval — ezért közügy a népi és minőségi Magyarország minden hívőjének ügye a Jó Péteré!'' Juhász Géza egy szenvedélyes cikkben mentegette Németh mély magyar — híg magyar elméletét is,

39 amellyel annyi haragot vont a fejére. „Mostanában senki nem kavart akkora vihart, mint Németh László a mélymagarság meg a hígmagyarság fogalmával. Az idén már a Soli Deo Gloria is szükségesnek tartotta, hog budapesti virágvasárnapi konferenciáján negyvennyolc város ifjúsága előtt tisztázz? e

z} a kérdést, legegyszerűbb, egészen dedós, sőt nomád módja a mellébeszélésnek, ha valaki magába a névbe köt bele, s éleselméjűen kifejti, hog a mélynek nem a híg az ellentéte, hanem a magas, a hígnak pedig a sűrű. Az sem túljóhiszemű kifogás, hogy Németh László ezzel ^Z elméletével értékrombolást végez: csökkenti nagjaink számát. De legtöbb sikerre azpk számíthatnak, akikből azért csurran ki a honfibú, mert ez^el a két fogalommal 'megbontjuk nemzetünk egységét'. Világos, hogy nem Németh László tesz ^ különbséget, hanem maga az élet. A híg magarok hátratolják a mélyeket irodalomban, művészetben, társadalomban, nevelésben. Németh Lász/ó bűne csak annyi, hog nevén nevez} a bajt. " Majd így folytatja: ir

A fajtáknak, nemzeteknek ez a mély rétege: a nép. Mégse gondoljuk, hogy ami népi, az már mély is. Még kevésbé, hogy mély csak a népi lehet. A mélymagyarság névadója, Németh László annyira nem akaja hátraszorítani a középosztályt, mágnásosztályt, hogy az 6 mérlegén például mélymagyar Kemény Zsigmond, a báró, tele zsúfolt világkultúrával, viszont híg magár (noha ennek a típusnak legragyogóbb képviselője) Németh László szerint Petőfi. Mély, ugyancsak őszerinte Széchenyi István, a gróf, s híg a kiegyezéses jogaszy a különben paraszfbolcsességu Deák Ferenc. Mellékes most, egyetértünk-e Németh Lászlóval ezekben a részletkérdésekben vagy sem." juhász is felsorolja a maga mély magyarjait, köztük Petőfit is, hozzátéve: „Van a mélymagyarok sorsában valami megdöbbentő, visszariasztó: Majdnem mind: üldözött élet, tragikus pálya. " Szemlézte a Tiszántúl, ráadásul az utolsó számában, Széchenyi c. könyvét is! ) Kár lett volna, ha ez az írás a lap megszűnése miatt nem jelenik meg. „Németh László a lelkiismereten mérte meg e két szellemi quantitásnak (Kossuth és Széchenyi. A szerk.) az} az egyikét, amelyikkel életművé készülő sorsa kivédhetetlen találkozóra idézje. A Kisebbségben oldalain már megkapta a gróf találkozót kérő tünetét. Tudja, hogy 'nem hibátlan példakép', de nem is 'meg nem tanulható lecke'-voltából kiérzi a szörnyetegszerűt, a gigantikumot. (...) Németh Lász/ó a sorstárs alázatával írja meg a 'Vázlatot' 189 sűrű oldalon. Sehol sem tesz} elbiz?kodott szubjektívvé az a tudat, hogy a sors méreteit a sorstársiságban nem az események és a hatóerők dimenziói teszik. (...) a gyarlóság látszataiban fogja meg az ember Széchenyit, aki nemcsak csinálta a históriát, hanem maga is az volt, 39 Juhász Géza: Nép és középosztály. Mély magyarok, híg magyarok. Tiszántúl, 1942. ápr. 5. 9 40 Mata János: Németh László Széchenyi könyve. Tiszántúl, 1942. július 31. 4