Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Író és város szövetsége 1931-1944
sors föltette kérdéssel, együttélésünk is rendszeresebbé, szebbé válik ' — még ha e cikk nem is volna tele az igazság keresésének tiszta szándékával: hát szabad-e egy ily széles terjedelmű munkásságra visszatekintő írót kiszakított idézetek szerint csak megítélni is, nemhogy elítélni? Mi hát az oka ennek a Németh László elleni koncentrikus támadásnak, amelynek gyűrűjébe Illyés Gyulát is beleszorították? (...) Valóban antiszemitának, antihumánusnak, barbárnak látnák ők Némethet, Illyést, az új magyar népi mozgalmat és a Választ? (.. •) Látják, értik, tudják Ők mindezf: s nem is azért támadják az új népi mozgalmat, Némethet, Illyést, a Választ, mintha mindezek nem volnának elég szabadelvűek, humánusak és demokratikusak. Sőt. Uppen azért fordulnak mindezek ellen, mert érzik bennük a demokráciát, az emberiességet, a szabadságot, amit ők mind a maguk privilégiumának szeretnének megtartani. (. ..)' z De a DFÚ, a Válasz második füzetének megjelenése alkalmából (amelyben Kardos Pál cikke is olvasható) immár kissé elbizonytalanodva tért vissza az ügyre, „...a Válasz korántsem csupán szépirodalmi folyóirat, hiszen címe szerint is a kor legégetőbb társadalmi kérdéseire való felelet a célja. így a Zsidó válasz c ^ m ^ cikk a zsidókérdéssel foglalkozik, azZfil a nemrég lezajlott irodalmi és politikai háborúsággal kapcsolatban, amely Németh Lászlóra eg elejtett megjegyzése miatt az antiszemita gyűlölködés bélyegét akarta rásütni. Ezf az ügyet annak idején a Debreceni Független Újság is részletesen ismertette, s most Kardos Fái cikke egyrészt kimutatja, hogy Németh László vitatott nyilatkozatában csak (a) megértés útját kereste, másrészt zsidó oldalról is közeledő lépést tesz e X? n a Z út° n- Annál meglepőbb, hogy maga Németh László, a Válasz ugyané számában A magyar élet antinómiái című egéb részleteiben is izgatóan érdekes cikkében a Zsidóságról és kapitalizmusról olyan fejtegetéseket közjói, amelyek világosan mutatják, hogy még ez a kiváló elme is osztozik korunknak a zsidóságról táplált nem egy balhiedelmében, sőt költői képzeletével még meg is toldja azokat. Pedig Németh Lász/ó e fejtegetéseiben is teljes szívvel a kibékülést keresi, noha helytelen úton. " Németh ezután jószerint nem írhatott esszét, nem mondhatott véleményt, hogy valaki meg ne kontrázza! A Magyarországban jelent meg 1934-ben Sznobok és parasztok c. cikke, összefüggésben az úgynevezett „mezítlábas" népi írók jelentkezésével, az őstehetség kultusszal, főleg azzal a „felelődén dobveréssel", ahogy 7 egyiket-másikat fogadták. Németh voltaképpen a népi-urbánus ellentét elfajulását ostorozta cikkében, amit az utolsó évek szégyenének nevezett, mint a nemzeti tudatfosztás legfrissebb és legbántóbb tüneteit. Cikkében egyensúlyt tartott: a szándékosan szélsőségesnek ábrázolt sznobokat ellenszenveseknek, a parasztokat ostobáknak nevezi. A vitát nem kisebb személyiség, mint Móricz Zsigmond kezdte, Féja Géza folytatta. Beleszólt Debrecenben Nagy Tibor, aki később is szívesen vitatkozott Németh Lászlóval, most azonban cikke semleges álláspontot képvisel. 36 Szerinte a vitázóknak mindenek előtt tisztázniuk kellett 54 Kardos Pál: Zsidó válasz. Válasz, 1934/2. 153-157 55 A Válasz második füzete. DFÚ, 1934. aug. 19. 4 56 Nagy Tibor: A parasztíróság vitájának margójára. DFÚ, 1934. júl. 22. 4
