Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

is bontakoztak bennem, de hiányzott a végleges megfogalmazáshoz szükséges hangulati alkalom. Debreceni látogatásom alatt, baráti beszélgetések melegéből sistergett elő az itt közölt írás. A magam véleményéhez a város megőrzött lelke keveredett benne: ezért neveztem el Debreceni Káténak. Midőn Debrecennek átadom és visszaadom, író és népe szorosabb szövetségét pecsételem meg vele. ' A Kátéban, többek között, egy nagyon fontos, Németh fogalomértését tisztázó, sőt egész életművét, gondolkodásmódját megvilágító princípium van rögzítve: ,^4 faji gondolatra kell hát felesküdnünk? Ha a faj embertani jógalom: nem. Ha erkölcsi: igen. " /\ Debreceni Káté kéziratlapja A Tanú Mozgalom rovatának bevezetőjében e kommentár olvasható: „Mindenszentek körül egy hetet Debrecenben töltöttem; nem vittem le munkát, csak a Tanú új évfolyamának bevezetőjét akartam ott lenn megírni; összefoglalva a legszükségesebbet, amit népe sorsáról minden magyarnak tudnia kell. Itthon egész nap hallgatok, Debrecenben egész nap beszélgettünk, talán ez az oka, hogy a cikk is kérdezni s felelgetni kezdett. Még meg sem írtam, márfel kellett olvasnom (Debrecen az a város, ahol a Pilvax kávéházból egy-két asztalka csodálatos módon fennmaradt), de még fel sem olvastam, s frissen elkeresztelt Debreceni káté már néhány egyetemi hallgató zsákmánya lett, akik lapjukban nagy bátran ki is 36 Németh László: Új Vetés, 1933. 3/1