Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

Kiss Tamás: A sorsvállalás történelmi modelljei. Németh László középkorélménye

)7 (...) Mi lehetett az, ami őt, a modern, racionális, elemző alkatú és szenvedélyű embert a középkorhoz vonzotta? Nem utolsósorban bizonyára az, hogy egy sajátos ösztönvilágban élt, és megvolt benne a vallást tápláló lelkierők minden jele. A hit, a bűntudat, a földi üdvösség varasának reménysége. Eletgyakorlata is puritán volt, egészen az aszkézisig. Ismerős halladan edkai érzékenysége, a kis közösségek iránd szinte ekleziaszdkus sóvárgása, amelyek — mint maga mondta —, mint valami páncélzat, védték küzdelmeiben. De mindez minden transzcendens elem és hiedelem kirekesztésével volt nála emberformáló erő. Isten az ő számára: ragaszkodni lelkünk magaslataihoz; vallásos életet élni a túlvilág tudata nélkül. (...) mindig vonzotta a szerzetesi életforma. Főleg annak 'a szép szabályozó rendje'" (...) Németh Lászlót az olyannyira kedves 'Telep' álma fordítja Clarirvaux kolostora felé. A (..) klastrom élet, munkája az ő 'minőségszocializmusának' előképe. 4. Németh László Debrecenről A Napkelet-pályázat idegölő vers-zajlásában találkoztam Gulyás Pál első verseivel. (...) Nem mondhatom, hogy a Gulyás-versek első olvasása felujjongott volna. Sem a lobogójuk, sem a festésük nem volt feltűnő. (...) Hogy jutottam el e versek megbecsüléséhez én, aki alkatom és ízlésem szerint e versek ellenzékéhez tartozom. (...) Mi a Gulyás-vers jellege? Száz vers tükriből kikiált ez a jelleg, de az első füzet kritikájában még csak aggódva szögeztük le. A Gulyásversre a menete a legjellemzőbb, a képzeletnek egy sajátos lépése, amely alig egy arasszal hosszabb a többinél, de váradan fordulatot jelent, olyan valami elé állít, ami a verstől idegen s mégis a valódi magja. (...) tagadhatadan, hogy ez a líra bizonyos fokig még tanítvány-líra. Nem sorozom be a Babits-epigonok közé, de a Babits-szellem, mint magzat körül a burok, ott van körülötte. (Gulyás Tál: Misztikus ünnepi asztal. Napkelet, 1928). (...) Ilyen körülmények közt ért november végén vagy december elején a debreceni írók felhívása, hogy menjek le hozzájuk azzal a fiatal írócsapattal, amelynek a Déri Múzeumban kell megmutatnia az ottani haladó polgárságnak, hogy ha az irodalommal lépést tart, kiket emlegessen a következő évtizedben. (...) Ma már tudom, mi volt az a Debrecen, amely bennünket, amint a vonadépcsőn lekapaszkodtunk, fölkapott, s harminchat órán át ide-oda hurcolt, kényeztetett. Az a 37 Tiszatáj, 1982/2. 68-74. In: A főnix szárnya alatt. Bp. 1985. 63-77