Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

a magáéhoz: Jó Péter több mint Németh László, ő még alkotója számára is példa. Jó Péter paraszd sorból tör fel az idea-emberség felé, szívében és agyában alkotója összes álmaival: a minőség forradalmával, az új nemességgel, új vallással, kapásokkal és szigettel, - a maga valóságon túli életével hivatott maradéktalanul megmutatni azt a sorsot, amelyet Németh László a maga reális terheivel nem példázhat egészen. Jó Pétert írója esedeges gyengéi sem kötik, gádások nélkül igyekezhet az idea-emberség felé. Ezt az idea-emberséget azonban több-kevesebb százalékban magában hordozza mindenki, aki az új ország álmát csak egy parányit is együttálmodta Németh Lászlóval — ezért közügy a népi és minőségi Magyarország minden hivőjének ügye. a Jó Péteré. Mata János: Németh László Széchenyi könyve

22 Aki az igazlátás éhségével verve-áldva Tanúként indul el, s hideg bizonyosságok kegyelemtelen horizontját betekinti, nem válhatik jeges agyú bizony ságtevővé. Az elmélkedés láza csak kiveri előbb-utóbb az embert a bizonyságtevőből, s ha magyar is ráadásul, ezen az úton találkoznia kell Széchenyivel. (...) Németh László a lelkiismereten mérte meg e két szellemi quantitásnak (Kossuth és Széchenyi. A szerk.) azt az egyikét, amelyikkel életművé készülő sorsa kivédhetetlen találkozóra idézte. A Kisebbségben oldalain már megkapta a gróf találkozót kérő izenetét. Tudja, hogy 'nem hibátlan példakép', de nem is 'meg nem tanulható lecke'-voltából kiérzi a szörnyetegszerűt, a gigantikumot. Realitása elől még félreáll, hogy helyette 'óriás tüneményvoltát' nézze, s fajtánk legnagyobb pszichológiai látványosságának mondja. (...) Németh László a sorstárs alázatával írja meg a 'Vázlatot' 189 sűrű oldalon, Sehol sem teszi elbizakodott szubjektívvé az a tudat, hogy a sors méreteit a sorstársiságban nem az események és a hatóerők dimenziói teszik. (...) a gyarlóság látszataiban fogja meg az ember Széchenyit, aki nemcsak csinálta a históriát, hanem maga is az volt, mert neki a história magában hordott fátumával azonos. (...) Nem a lélek nagy, szimbolikusan paradox alkatát, de atomjai paradox összetételét analizálja, hogy az ember eleven belsejét tapinthassa, mint Tamás a sebeket. (...) A skatulyázható szellemkategóriák mögül a lelket exhumálja. Minden mögött nagyobbat talál a leplező valóságnál. (...) Ennek a könyvnek szívesen látott vendégnek kell lennie mindenütt, Debrecenben azonban szép és felette igaz dolog lenne, ha hazatalálna. (...) 22 Tiszántúl, 1942. július 31. 4