Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

Juhász Géza: A magyar szellem vándorútja

13 A homályos metafizikai igény, mint tudatos üdvözülés vágy Németh Lászlóban (1901) testesül. Mai irodalmunk legátfogóbb tehetsége, legönállóbb gondolkodója. Vezérrangot kritikáival szerez. (...) Németh nem kisigényű vezér. A szellem emberétől példaadást követel: új nemességet. De erkölcsi szigora nem bénítja egyoldalúvá. Az író szerinte is elsősorban önmaga iránt felelős: köteles hiánytalanul kifejtenie képességeit. Hogy melyik író mire hivatott, Németh rendkívül hamar fölismeri, s egészen új kritikai nyelven fejezi ki. Nemzedéke rangsorolását nagyrészt ő végzi el. ízlése önelvűen magyar. Klasszicizmusa jóval tágabb, mint Gyulaié. Érdeklődése rohamosan kiterjed az egész európai művelődésre. A tudományok útvesztőiben biztos igénye kalauzolja. Minden egységes világképpé rendeződik benne. Ezt a helyreillesztést nyilvánosan végzi, egyedül írt folyóiratában, a Tanúban. A tanulmányírás Jókaija: hihetedenül termékeny és tüneményes formaművész. Legelvontabb fejtegetése is kristálytiszta, költői fényű. Önművelése mihamar az ifjúság közügye lesz. S a tanítványok kezdenek gyakorlati irányítást sürgetni tőle. Reformteret ad s Debreceni Kátét. A faj: magatartás, - tanítja. Köztudatba viszi a magyarságtudomány tennivalóit. Kijelöli helyünket Közép-Európa iker kultúrái közt. Ragyogó álmot sző békés hivatásunkról: hogyan adhatnánk példát a Duna-medencében Kert-Magyarország népi átrendezésével. Az ő dolga az elgondolás, nem a valósítás. Még annyira sem szervező, mint Szabó Dezső. Fővágya különben is kezdettől a szépirodalom. Legméltóbb regénye, az Emberi Színjáték ugyan máig sem került könyvalakba, de a Napkelet hasábjain is hat. A megigazulás útjának ez a legmélyebb magyar regénye. (...) Többi regénye is a nagy lélek, a rendkívüli szenvedély harca. (...) Tiszta szerkesztő készségével és jellemző erejével komoly színi sikerhez is jut. (VII. Gergely). Tanulmányaiban is a legjobb minőségű európaiság forr egybe a gyökeres magyar igénnyel, öntudattal. (...) Tárgyilagos szellem: a parasztból sem csinál mitológiai bálványt, a világirodalmi nagyság előtt sem görnyed porba. (...) Juhász Géza: Németh László regényei

14 (...) Alapjában egy témája van Némethnek: a különb-emberség vágya, s azok a pokoli gyötrelmek, amelyek közt ez a vágy célt ér, vagy legalább is elhiteti magával, hogy ő kerekedett felül. Nemcsak tárgyban, módszerben is édestestvérek Németh regényei. Formakísérlettel nem bajlódik. Elfogadja Móricz Zsigmond megoldásait: ő is egész mondanivalóját egy-egy főalakja lelkén vetíti át. Csak az « Debrecen, 1938, 1942. 115-117 14 Protestáns Szemle, 1938/9-10. 461-466