Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

zi hódítást azt jelend, hogy Németh László eleven szelleme, ösztöneinek hiheteden találékonysága s mindenek előtt alkudadan írói jelleme olyanok lelkéhez is közel hozta, akik ma már — jogosan vagy jogtalanul? - de elvből nem olvasnak irodalmat. Németh László első nagy tette bizonyára ez, hogy visszaszerezte az irodalomnak hitelét. De Németh László programja nem merül ki az irodalom megmentésében, ez csak egyik részlete annak a munkának, mellyel az a bevallott célja, hogy felfrissítse a magyar szellemei életet, aktív életre serkentse, s kiragadja a lemondás és erőfosztó kétségbeesésnek a karjaiból a magyarság megmentésére az alkotó magyar tehetségeket. Ennek a munkának első részét már elvégezte. Kritikájával utat nyitott a vadhajtások bozótjába a nemes tőkéig. Minőségforradalmával felszabadította az új nemességet a tömegmunka rabszolgaságából, s akiben voltak szabadulásra váró erők, azok mind az ő példáján bátorodtak a szabad életre. Az alkotó szellemi erők után most a hagyományt akarja felszabadítani halálos szendergéséből, s a feltámasztott hagyomány eleven erejével megteremteni a táj hazákat, a magyar szellem önálló gócait, hogy a virulens erők felszabadítása után a magyarság öntudatra ébredjen értékének és hivatásának, s legyen bátorsága hivatását vállalni. Elsősorban Debrecen az, ahol megértő társakat talált Németh László, s hol a szellemi élet legalkalmasabb, s egyenesen igényt tart arra, hogy a magyar vidék megmentésére sorompóba állítsák, hogy azután ezen keresztül az egész magyarság megmentését előmozdítsa. Debrecen kulturális és romladan magyar miliője vált aztán talajává Németh László új vállalkozásának: itt indítja meg debreceni írókkal szövetkezve új folyóiratát Válasz címmel, mely a Tanúval karöltve szolgálja Németh célkitűzéseit, , s egyben érvényt szerez a szellemi élet minden terén a minőség jogának. Az első hívek serege áll most Németh László mellett csatasorba, s ezzel új korszakot kezd szellemi életünkben. Tóth Béla: Németh László elé

8 (...) Jövetelekor az írás megalkuvás volt külső célok felé: ő követeli az írókon s a műveken önmagukat. S mint igazi kritikus, finom érzékenységű irodalmi szeizmográf, elsőnek veszi észre a mellette innen is, onnan is felbukkanó tiszták kis csapatát: Szabó Lőrinc, Erdélyi József, Illyés, Tamási, Halász Gábor jelentőségét ő ismeri fel s tudatosítja irodalmunkban. (...) Aki a káoszban vándorol, annak nagyon gazdag térképének és iránytűjének kell lennie. Németh László mind a kettő fölött rendelkezik. Polihisztorságig táguló tudása lehetségessé teszi neki a körülötte gomolygó jelenségek közti eligazodást, (...) biztosan néz egy örök pólus, az erkölcs felé. A vándor először azt hitte, útja magányos zas Db, 1934. márc. 2. 7