Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Németh László és az Alföld
gyúak tarthatnak számot az illető nyelvi közösség érdeklődésére, illetve a keleteurópai összetartozásról szóló írásai. Gáli Ernő mutat rá 31 , hogy a Duna-völgyi népeket elválasztó fő erőt a Habsburg-uralomban vélte felfedezni. Ebben az összefüggésben válik jobban érthetővé szenvedélyes vitája Szekfű Gyulával. Németh hídépítő volt a keleteurópai összetartozás tudatosítása terén, távol tartotta magát az irredenta gyűlölködéstől, de csalódva tért haza erdélyi látogatásáról. Gáli ugyan emleget néhány pozitív román gesztust, Németh kiábrándulása azonban indokolt volt: román részről talán még izzóbb volt a gyűlölködés, a szított nacionalizmus, mint a Horthy Magyarországon. Cs. Varga István esszéje azt tudatosítja, hogy Németh hamarabb ismerte meg Dosztojevszkij világát, mint a Tolsztojét, írt is egy Dosztojevszkij és Tolsztoj c. tanulmányt, ami azonban elveszett. Egész életében tervezett egy Dosztojevszkij-könyvet, de az sosem készült el. Cs. Varga azon fáradozik, hogy bizonyítsa: Dosztojevszkij hatása Némethre legalább olyan elemi erejű volt, mint az Adyé és a Gide-é. Rokon és rokonítható volt az orosz klasszikus és Németh „... szigorúan etikus szemléletében, a bűntudat, az aszkézis, az öntökéletesítés szerepének megítélésében, az alakteremtés, ábrázplás és lélekrajz mélyreható tudatosságában. " Kocsis Rózsa egy regény körül vizsgálódik. 33 A Gyász a szer2 ő gondolatkörének a metaforikus kivetítése. „Kurátor Zsófi rokonalkatú személyiségén és drámai történetén keresztül saját énjének élektrai vagy artemiszi hajlandóságát és lehetséges sorsát boncolja. " Némethet mitikus, metaforikus, más szóval képgondolkodás jellemzi. „Kurátor Zsófi alakjában ugyanis a magyar népi alkatot úgy ábrázolja, hogy a görög tragikus embereszménnyel ötvözi, és mítoszj sugárzást von köréje. " Sándor Iván 34 az esszéíróra is kiterjeszd a szubjektív tárgyválasztást: „Németh esszéi egyik típusának közös vonása, hogy magából indul, magához érkezjk... " A Széchenyi-tanulmány a másik típust képviseli, noha abban is magából indul ki, s magához tér vissza, de közben „tejes arcát mutatja tárgyának". Ezért jutott el az esszében, majd a drámában attól a munkahipotézistől, hogy Széchenyi ügye nem a magyarság, hanem a személyes üdvösség volt, addig a végső összegzésig, hogy Széchenyi egy nemzet hőse, csodája volt. Béládi Miklós 35 az író alkatát vizsgálja emberi nézőpontból, túlérzékenységét részben hátránynak, de inkább nyereségnek értékeli. Magatartásában fellelhetők az alkotói deviancia tünetei, de „annak az írótípusnak a lélektana is kibontható ezekből a jegyekből, akinek az irodalom még teljesen betöltötte az életét; az írás életformát és 31 Gáli Ernő: Kelet-európai „tejtestvériség": adottság és vízió. uo. 43-48 32 Cs. Varga István: Németh László Dosztojevszkij-képéről, uo. 49-56 33 Kocsis Rózsa: Németh László világképe és regényszemlélete a Gyászban, uo. 57-64 34 Sándor Iván: Túl a személyes sorson. (A Széchenyi-dráma.) uo. 65-68 35 Béládi Miklós: Egy korszak vége. uo. 69-74
