Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Németh László és az Alföld

let c. regényt méltatta

17

, nevelődési regényként definiálva a művet, összevetve a Wilhelm Meister-rel és a Zöld Henrik-kel. Végső értékelésében nagyobb, jelentősebb alkotásnak tartja, mint ahogy a szakirodalom vélekedik róla. A Debrecenből indult irodalomtörténész később is sokat foglalkozott a Németh-életművel, dolgozatai, ha nem is kerekednek monográfiává, de könyv méretű, sokoldalú, fontos kridkai interpretációk, korszerű Németh László-értelmezések lehetnének. Az Alföld új nemzedéke Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás, az úgynevezett új gazdasági mechanizmus tétova bevezetése ellenére csak rövid ideig tartott a szellemi élet megbénulása, a nyitás folyamatát nem lehetett megállítani. Napvilágot láttak az első szamizdat kiadványok, jegecesedni és mozgolódni kezdett az ellenzék, beadványokkal bombázták a párt- és állami főhivatalokat, s a konfrontáció lekötötte a hatalom energiáit, ugyanakkor a takdka részeként újabb engedményeket tett az úgynevezett másként gondolkodó íróknak. Az 1960-as, 70-es évek fordulójára egy újabb írástudó nemzedék nőtt fel Debrecenben is, és vált hamarosan meghatározó szellemi tényezővé. Ez a nemzedék elkötelezte magát a népi irodalom kimagasló személyiségeinek, maradandó értékeinek, Németh László, Illyés Gyula, Sinka István, Tamási Áron, Veres Péter stb. munkásságának, ha Németh Lászlót, Illyés Gyulát a népi írók közé lehet egyáltalán sorolni. Ablonczy Lászlónak szívügye volt a magyar dráma, benne Németh László életműve: mindenhova elutazott, ahol Németh László-darabot játszott a színház. Szegeden megnézte Az írás ördögét, s beszámolt róla. )y

A magyar drámaírás évszázados kínjait Németh László is megszenvedte. Mert mindig volt, ami iparkodott megbuktatni a vállalkozást! Sokszpr hatalmasnak tetszett a nekifeszflés, s azján hol a szjnhazj direkció, hol a színész, máskor pedig a történelem kergette a szereplőket a papírszínházba vissza. Evekig fordított középszerű és rossz darabokat, amelyek helyett, ha idejét, erejét saját drámatervei megvalósításába ölheti, különb, nagyszerű, számunkra fontos gondokról szólhatott volna. S ha mégis bemutató közelgett, nem az öröm, inkább a vérnyomásmérő szaladt a magasba. " Ablonczy úgy látta, hogy Németh mellőzése a magyar színpadokon elsősorban annak tulajdonítható, hogy hiányoznak azok a szakemberek, akik nemcsak a holnapra gondolnak, hanem akiknek távlatos koncepciójuk lenne a színházi kultúra jövőbeni életéről. Magát a szegedi előadást nem látta kiemelkedőnek, de Lendvai Ferenc bábáskodását és Nagy Attila színészi teljesítményét mindenképpen dicséretesnek vélte. 17 Bata Imre: Utolsó kísérlet