Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Németh László és az Alföld
rendesen, Németh Lászlónak ezúttal is a fekete bárány szerepe jutott, jóllehet ő maga nem adott rá okot. A közpond pártlap szerkesztőségi cikkében 11 a pécsi Jelenkort és a debreceni Alföldet együtt támadta, az egyiket tágas, a modern avantgárdé irányzatokat befogadó szemlélete, a másikat a népi írók gyakori szerepeltetése miatt. Kifogásolta a fentebb idézett Bata-írás egyes állításait is. íy A\ Alföld több cikkében egy másik irányú felülvizsgálatra törekszik a népi írók kérdésében. Cikkei, bírálatai nem szólnak azpkról a pozitív értékekről, amelyeket a népi mozgalom létrehozott. Szjnte a Márciusi Frontig visszamenőleg hallgatnak róluk, és ehelyett azpkat a vonásokat dicsőítik, melyek negatívak, elavultak, harmadikutasak a mozgalom múltjában., s egyes írók müveiben. Németh László közeledését pártunk politikájához örömmel és figyelemmel fogadjuk, de tudjuk, hogy útja az elmúlt évtizedekben vallott nézeteinek nemegyszer fájó, gyötrelmes felülvizsgálatán vezet át. Nos, az Alföld kritikusa éppen ezeket emeli ki egy róla szpló cikkében, fölényesen „szpob hivalkodással" vádolja mindazokat, akik a minőség forradalma gondolatában kispolgári utopizmust látnak / tehát csaknem minden haladó és marxista teoretikust / és Ortegára utaltak Németh Lászlóval kapcsolatban." S jönnek tovább a kifogások. Rövidesen új főszerkesztő kapott bizalmat, és új szerkesztőbizottság lépett az elődök helyére, új programmal. Az ő vigyázó szemük előtt - jóllehet Németh László körül tovább olvadt a jég — csak Némethet bíráló, illetve a fenntartásokat is hangoztató írás jelenhetett meg az Alföldben. Lényegében ilyennek kell tekintenünk Kardos Pál bírálatát is Németh László új regényéről. 12 Kardos szubjektív vallomással kezdi: „Mit látnék Németh Lász/ó regényében, ha nem ismerném a szerzőt? Ha nem rajongtam volna ifjan az ifjú harcosért, aki — úgy hittem — hivatva van irodalmunk, sőt nemcsak irodalmunk közéleti tisztaságát megteremteni, ha nem éreztem volna később magatartásában valami keserűen kiábrándítót, ha nem hódított volna meg újra — nem rajongójává többé, de roppant tehetségének tisztelőjévé — kiapadhatatlan alkotó erejével. Minden előzetes ismeret előítélet is, és én most elfogulatlanul szeretnék az Irgalomról szplni. Elfogulatlan elemzése meglepően iskolás, kizárólag a cselekmény bonyolítás és a jellemfejlesztés technikája felől közelít a regény heZj s megállapítja, hogy az elbeszélés módja túlságosan részletező, mindent magyarázó, de mégsem fárasztó, mert az író „minden apró mozzanatban valami újat lát és láttat. " Váltakozva bíráló és méltató észrevételeinek sorát ezzel az összegzéssel zárja: )y Aki ezj írta, nem hívő, nem harcos többé, inkább egy eszméktőlfélig-meddig kiábrándult, küzdelmekbe belefáradt lélek, aki csak egyben tud még bízni: a hibákat is megbocsátó, a gyarlóságot is elnézp, a rokkantságba is életkedvet injekciózó emberi jóságban. Az Irgalomban. Ki ne ismerne rá ebben a törten, elgyötörten is imponáló erejű művészben Németh Lász/óra?" 11 Tévedések és torzítások Népszabadság, 1963. dec. 8. 7. Közismert, hogy a cikket Szabolcsi Miklós fogalmazta. 12 Kardos Pál: Németh László: Irgalom. 1965/12. 77-79