Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

esetre Németh egy ízben, 1932. augusztus 20-án kelt levelében Gulyás „ke­resztfiának" nevezte nyomdába adás előtt a Tanút. Levelezésük arról tanúsko­dik, hogy minden lényeges gondolatát megosztotta újdonsült debreceni barátjá­val, aki első hallásra aggódva fogadta merész tervét: vajon nem lesz-e az egy­személyes folyóirat Szabó Dezső-ízű? De aztán előkerültek az ellenérvek, s Németh megnyugtatta Gulyást: minden tanulmánya a helyes írói magatartás fej­lesztése, szabályozása, harmonizálása lesz. Tény, hogy az első Tanú-szám egyi­kébe ezt jegyezte be: „Gulyás Válnak, akinek tiszta érdeklődése s íróhoz méltó magatar­tása engem a Tanú kiadására ösztönzött, a^z igazi idealizmusnak kijáró tisztelettel ajánlom folyóiratom első számát. ,£3 Németh elégedetlen volt az első számmal, s szorongva várta a visszhango­kat. Gulyás levélben tájékoztatta a szám debreceni sikeréről, majd lelkes cikk­ben köszöntette „a Tanú nyitányát"} 4 Magát Némethet a Fényhez hasonlította: amióta kivonult a Nyugatból és a Napkeletből, a két előkelő folyóirat olyan, mint a kiszúrt szemű Polyphemos. A Tanú maga a független magyar kritika, az erkölcs megtestesülése. Az első szám méltó az eredeti programhoz, vélte Gulyás, s elsősorban az Új regények c. cikkre hívta fel a figyelmet, amelyben minden re­gényíró megkapja az őt megillető minősítést. Németh később, értékelve a Tanú első évét, nem mulasztotta el köszönetét kifejezni költőbarátjának: „Különös hálá­val tartozom két-három írónak, akik akkor álltak mellém, magam előtt, amikor erre legna­gyobb szükség volt. Szívesen ideírnám a nevüket, ha nem félnék, hog ártok nekik. Egyikük nevét, a Gulyás Tálét, tudom, ideírhatom. Amikor teljesen elvonultam a nyilvánosság elől, az ő bírálata hívott vissza. Mellettem és ellenem volt barát. Igénytelen ember vagyok, megélek kenyé­ren és vízen; de kenyérre és vízre szükségem van. Aző barátsága kenyér és ví\ volt számomra. Örülök, hog folyóiratom első évfolyamát a^ ő nevével zárhatom, akinek e folyóirat minden so­ra a szívügye volt. ' Barátja verseit is bevonta az elemzésbe: „fejlődőképes költő Gulyás Tál is. (...) Tormái kissé merevek, elfedik a% élet lüktetését, de a vers mélyéből gazdag érzésvi­lág tapogatózik s egy- egy mondata a gondolkodás váratlan hálóin nyilall át. ' Z6 Nem Németh Lászlóé volt az első egyszemélyes folyóirat a magyar irodalom történetében, hiszen Szabó Dezső Kritikai Füzetekjei (mindössze két szám je­lent meg) vagy Hangay Sándor 1928-ban alapított Kékkönyv c. folyóiratának 7 kötete megelőzte, nem beszélve Bródy Sándor Fehér könyvéről, amelynek 1900­ban tizenkét száma látott napvilágot. A Tanú első füzete 1932 szeptemberében, az utolsó 1936-ban jelent meg. Összesen 22 száma ismeretes, 1276 oldalon. A 23 Idézi Monostori Imre: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása. Bp. 1989. 20. (a továbbiakban: Monostori) 24 Gulyás Pál: Egy független magyar kritikai lap. Németh László kriükai folyóirata. DU-Hf. 1932. okt.'9. 8 25 Németh László: A Tanú első éve. 26 Németh László: Magyar líra 1932-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom