Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Színművei a Csokonai Színházban
nem a gyávaságig terjeszti ki, s hiányolja a politikai zseni intellektuális fölényét is, mely őt kora nemzete fölé emelte. Inkább azokat dicséri, akik nyúlfarknyi szerepükben zamatos karaktert voltak képesek felvillantani. Az Új Hónap kridkusa 2000. október 5-én tekintette meg az előadást, s azt kellett konstatálnia, hogy hézagos volt a mindössze 50-60 néző befogadására alkalmas nézőtér. 46 Szakonyi Károly dramaturgiai munkája jót tett a darabnak, bár Széchenyi katarzist kiváltó hőssé válása a második részben így is a magával vívott küzdelem során, tehát passzív körülmények között megy végbe. A kis színpadtér felosztása zavarokat idézett elő. „Széchenyi. e%t Németh László remek esszéjében bizonyította, döblingi éveiben sokkal közelebb került a magyarsághoz, m ^ n l an ~ nak előtte bármikor. De joviális öregúr nem lett. Érthető a szerzp", a rendező, a színész ama célja, hogy a szpbrot életre keltse, de elképzelhetetlen erről az európai formátumú emberről, hogy egy lefektettet szjk lábán ülve tárgyaljon bárkivel. Eg Széchenyi gróf minden körülmények között megőrizte méltóságát. " A várakozást betöltedenül hagyó megoldások ellenére „Csíkos Sándor és néhány partnere (akinek szerepe lehetővé teszj) végül feledtetni tudta hiányérzeteinket, képes voltfelidézni a legnagyobb magyar tragédiáját. " Eddig a recepciótörténet. Látható, hogy Debrecen — ám itt rögtön tisztázzuk, hogy egy város csak metaforikusán fogható fel monolit alanynak, egységes szellemi műhelynek — nem játszott kezdeményező vagy megkülönböztetett szerepet Németh László műveinek életre keltésében, mint Veszprém, Miskolc, Kecskemét. De nincs oka szégyenkezni sem, hiszen kevés vidéki színház mondhatja el magáról, hogy hat Németh-bemutatót tartott, köztük egy valódi és egy „pót"- ősbemutatót." A debreceni Németh-előadások fontosak voltak a maguk nemében, de természetesen nem tisztázták végérvényesen az alapvető dramaturgiai problémákat, nem nyitottak új fejezetet a Németh-darabok gyakorlati értelmezésében. Lengyel György egy megjegyzését ki kell javítanunk: a bemutatott Németh-daraboknak csak egy szűk közönségréteg körében volt mérsékelt sikerük! Leszűrhető az a tapasztalat is, hogy a fővárosi lapok kritikusai a legnagyobb érdeklődést, az Erzsébet-nap iránt tanúsították, ami valószínűleg az ősbemutatónak szólt. A helyi kritikusok idősebb nemzedéke nemes ügynek érezte Németh László jelenlétét a Csokonai Színház színpadán, kiállt mellette, noha ezt a „kultúrpolitika" helyi felelősei olykor rossz szemmel nézték. A fiatalabbak sokkal tartózkodóbbak. Ez a konkrét helyzetben lehet véleden, személyes neveltetés vagy motiváltság eredménye, ám nem zárható ki az a következtetés sem, hogy a posztmodern kánon uralkodásának következő periódusában Németh László művei még ritkábban vagy egyáltalán nem lesznek kívánatosak Debrecenben! 46 Bakó Endre: Debreceni színházi esték. A Széchenyi. Új Hónap, 2000/11. 15
