Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

Boda István a dráma tragikumát abban látta,

31 hogy „Puskin maga is tud a csapdáról. Valójában tehát, estére, logikájára hallgatva ki is kerülhetné. De a darab írói ereje épp abban van, hogy Puskinnak mégis bele kell mennie. Kikerülhetetlenül és végzetszerűen. (...) Puskin is, mint a lángész legtöbbje, nem tudja levetkezni önmaga naivságát. " Magyari jelzi, hogy az írónak a Csapda előadásához, noha mind a 15 képhez magyarázatot fűz, egyetlen lényegi utasítása van: a dráma első képe előtt Németh a színpadképet határozza meg. Az előadás azonban nem teljesíd maradéktalanul az utasítást, ami azért baj, mert így a színpadkép nem érzékelted Puskin körbezártságát, menekülése lezárását. Magyarinak az a benyomása, hog}

7 „Lendvay túlságos megilletődöttséggel, tisztelettel közeledett a darabhoz, s s

zfnpadi adaptációját igyekezett befolyás nélkül hagyni. Pedig legalább a ritmusváltássalfokozni lehetett volna az előadás hatását. " Barta szerint Lendvay elérte célját, jóllehet Langmár András osztott díszletét alkati és esztétikai fogyatékosságok terhelik. Boda maradéktalanul elégedett az eladással, sőt példamutatónak tartja. Ebben a darabban is döntő a főszereplőt életre keltő színész személye. Puskint Sárosdy Rezső alakította. Magyari szerint ,/\ rendező meghatározó jelenlétének hiányából következik, hogy Sárosdy Rezső Puskin hatalmas arányú figurájából főként szenvedélyességét, kirobbanó temperamentumát érzékeltette, gyakran, sajnos, külsődleges eszközökkel. Hiánjzptt alakításból Puskin nagyságának igézete, ellentmondásos egyéniségének mégis rokonszenves, lenyűgöző ereje. Az a tisztaság és elkötelezettség amit művei is tartalmaznak, nem sugárzott keresztül szavain. " Barta az előadás erős pillérének látja, aki a küzdő embert állította előtérbe. Erénye, hogy nagyon emberi tud maradni, és „világosan értelmezi a Puskin történetéből, műveiből ránk maradt örökség jelentését. " Tetszik neki minden szereplő, ám leginkább Greguss Ildikó kosztümjeiről ejt elismerő szavakat, neki tulajdonítva, hogy az előadás, mint látvány sem marad el a gondolati, eszmei komponens mögött. Bényei így vélekedik Sárosdyról:

32 „Puskinként is megragadott, az, előadás nagyobb részében magas hőfokon tartotta a produkáót, de alakításának intellektuális háttere alatta maradt a szükségesnek. " Boda viszont: „Külön méltatást érdemelne, mennyi tudatossággal, szenvedéllyel, belső átéléssel építi fel Puskin alakját, mindezek helyett azpnban itt csak annyit: megragadóan szép és tiszta élménnyel ajándékoz meg bennünket Sárosdy, pályájának egyik csúcspontját tudom mérni ebben a szerepben. " Vélhetően Magyari summázata tartalmazza az előadás történelmi értékét: „Mindent egybevetve: a ?negvalósult előadás hiányérzetet keltő, megoldatlannak tűnő részletei ellenére is szjnhazj eseményszámba megy, az idei évad legigényesebb vállalkozásai közé tartozik. " 31 Boda István: Két bemutató a Csokonai Színházban. Alföld, 1973/6. 88-90 32 Bényei József: Egy nyugodt évad. Alföld, 1973/8. 67