Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

küldött a debreceni Utalás részvevőinek. Az ironikus hangú színházi levél gyöngéd figyelmeztetései elárulják elégededenségének okát: a pesd előadás a hatás kedvéért több helyen is eltért az ereded szövegtől, az író szándékától, másrészt egyes színészek még az előadáshoz közeledve sem hitték el, hogy a szöveg politikailag szalonképes. „Epp ezért — íja a debrecenieknek — én a%t ajánlóin, ha valami meglepőt akartok a kitűnő pesti előadás után is adni, tegyétek félre a%t a meggyőződést, hogy egy magyar darabon csak a színészek játéka segíthet, s próbáljátok meg pontosan olvasni a kottát. Azpn az aggodalmon, amely az említett próbán engem rémületbe ejtett, ti túl vagytok már: meggyőződhettetek, hogy ami a kottafejekben áll, le szabad olvasni. A színészek akkor nem voltak erről meggyőződve, sőt, épp az ellenkezőtől tartottak. " Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy „arra lesz tanácsos ügyelni, hogy a Pesten kivívott szabadsággal egyik-másik szfnész a közönségre sandítva, vissza ne éljen. "

X1 Az utazós színlapja 12 Tréfás útbaigazítás In.: Kísérleti dramaturgia. Bp. 1972. 442-456