Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A háború után (1945-1975)
meth Lászlót személyesen szereti." Ebből aztán bonyodalmak származtak, mert a kijelentés hatására Rencz Antal kérte, hogy a pártbizottsággal történő megbeszélésre hívják meg ÖrdÖgh Lászlót is, másrészt Tóth Pál KISZ-titkár helyettes úgy referált az egyetemi párttitkárnak, hogy Ördögh László a tanács részéről igényli a Sámson újrajátszását. Ezt az egyetemi párttitkár a havi bizalmas információs jelentésében továbbította a városi pártbizottságnak. A KISZ titkár most azt kéri, hogy legközelebb helyesbítse az információt, mert az torzítja Ördögh László kijelentését, egyben kéri a megbeszélés minél hamarabbi összehívását. Az egyetemi párttitkár még aznap a következő jelentést küldte a városi pártbizottságnak: „Mellékelten felterjesztem az egyetemi KISZ VB. titkárának feljegyzését. Megjegyzem, hogy Tóth Pál KISZ titkár engem arról tájékoztatott, hogy Ördögh elvtárs a Sámsont jónak tartotta, és helyesnek tartaná ?negismételni. A Csúcsvezetőség legutóbbi ülésén állást foglalt, mely szerint a Sámson újra napirendre tűzését nem javasolja, s ez ügyben helytelennek tart minden további kezdeményezést vag tanácskozást bárki részéről merülne fel ilyen igény. A Csúcsvezetőség álláspontját az, egyetemi KISZ VB. titkárral közöltem. " A megyei pártíap, a Hajú-bihari Napló, az egyetemi újsággal ellentétben, méltatta a rendezvényt, bár a cikkíró már minden bizonnyal értesült a politikai fenntartásról. Ezért olyan „taktikus" a fogalmazásmódja. 48 „TLgyelőre örüljünk annak, hogy egyáltalán van Debrecenben olyan rendezvény, amely szándékát tekintve méltó a város kulturális hagyományaihoz és méltó egyetemi ifjúságunkhoz Örüljünk annak, hog áldozatos munkával az egyetemi hallgatók valami olyasmit akarnak adni a város közönségének, amit eddig senki sem próbált meg Gondolok elsősorban Németh Lász/ó problematikus volta ellenére is jelentős drámájának, a Sámsonnak bemutatójára. A vállalkozás önmaga érdemelfigyelmet és megbecsülést, szinte függetlenül a megvalósítástól. " A megyei lap kritikát is szentelt a rendezvénynek. 49 A bíráló a Sámson-téma. művészi megjelenítését általában a szabadság-eszmény szimbolikus feldolgozásával azonosítja. Németh Lászlót, úgymond, konkrétan a német elnyomás elleni harc ihlette. A dráma fő gondolatát a szövegszerűen visszatérő „Nem a halál a legnagyobb, mit férfi elviselhet." — üzenetben véli felismerni. Dicsérte az egyetemista színjátszókat bátorságukért. „Rencz Antal vezetésével puritán, lényegre törő megjelenítésű; gondolat- és ötletgazdag felfogásában, értelmezésében stabil alapon nyugvó előadást produkáltak. Az egyes rész/etek gyengeségéért, az egész, széfen ívelő felépítése kárpótolt. " A kritika szokatlan módon nem nevezi néven a szereplőket, még Sámson alakítóját sem, aki pedig elnyerte tetszését. (Gali László, a későbbi színházi rendező és igazgató volt. B. E.). Kivételt tett viszont Csányi Árpáddal, a Csokonai Színház országosan ismert díszlettervezőjével. 48 Bényei József: Esték az egyetem előtt. HBN, 1965. szept. 16. 3 49 Körösi Pál: Egyetemi szabadtéri színházi esték. HBN, 1965. szept. 22. 5
