Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A háború után (1945-1975)
ugyanebben a kötetében Németh László regénjei kapcsán viszont a%t szögezi le, hogy a magyar élet kérdései mind a falvakban dőlnek el. " Juhász Géza védekezésre kényszerült. 31 E megjegyzések legszomorúbb információja, hogy válaszát a fővárosi lapok nem közölték, ezért is tette ironikus szándékkal idézőjelbe a „vita" szót. Joggal írta, hogy a fővárosi sajtó monopolizálása feudális maradvány, a különböző fórumok egységes elzárkózása azt a torz látszatot keld, mintha a népi írók kérdésében a főváros és a vidék vitájáról lenne szó. Professzor társa, Varga Zoltán, az egyháztörténésznek indult, de marxizmusra váltott történész az Alföldben „mutatott rá" Juhász Géza egyoldalúságaira 32 , vagyis hogy a népi íróknak csak pozitív oldaláról akar tudni. „Németh László irodalomtörténeti helyét nehéz lenne tudományosan meghatározni Juhász Ge\a javaslatai — tehát Németh súlyos elvi tévedéseinek elhallgatása alapján" — írta többek között. Idézi Juhász Németh Lászlóra vonatkozó szövegét, mely szerinte oda vezetne. Németh szárszói szereplését illetően is a kritikai állásfoglalást megkerülő, óvatos célozgatásnak ítéli Juhász megállapítást, s Nagy István elmarasztaló véleményével azonosul, aki szerint Németh László összekuszálta, zavarossá tette, amit Erdei Ferenc világosan felvázolt. Alapvető kifogása azonban Juhász Géza tanulmánya ellen az, hogy a népi írók értékelésénél előtérbe állítja az esztétikai szempontokat, s háttérbe akarja szorítani a politikai aspektusokat. Összefoglalásában mégis komoly szolgálatként értékelte Juhász elhibázott kezdeményezését, s annak a reményének adott hangot, hogy „Juhász elvtárs legutóbbi cikkében jelentkező elkedvetlenedése ellenére sem marad adósa a magyar tudományos életnek (...) a népi írók irodalomtörténeti értékeléséről készített, s pártszerűség és tudományosság elválaszthatatlan egységét megvalósító tanulmánnyal..." Juhász Géza ilyen tanulmányt azonban nem készített, legalább is nem publikált. Tudomásunk szerint életében még egy cikket írt Németh Lászlóról, a Lányaim második, bővített kiadása alkalmából. Németh László és az Alföld munkakapcsolata később mégis létrejött, azt külön fejezet regisztrálja. Itt most csak annyit, hogy első írása végül 1956 végén jelent meg, az pedig a II. József c. színműve volt. 31 Juhász Géza: Néhány megjegyzés a népi írók „vitájá"-hoz. Alföld, 1955/3. 116-119 32 Varga Zoltán: A népi írók irodalomtörténeti érékeléséről. Alföld, 1955/4. 70-76
