Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)

A források

mutassa jóakaratját az mi hadainkhoz, melyet kegyelmetek köziben az én meghitt jámbor szolgámmal Horváth Tamással, kegyelmetek esmért barátjával küldöttem, kitől szóval is izentem kegyelmeteknek, tanúságot is adtam minden dolgokról. Én is igaz magyar vagyok, kegyelmetek atyjafia és vére, tagja, az kegyelmetek javát nem külömben kerestük, mint az magunkét, bizonyosok lévén abban, hogy valaki az közönséges jóhoz magát mint viseli, az szerint, való bcsülletit, hasznát, és jutalmát nállunk el nem veszti, hanem az ki elsőbb, az kedvesebb, az ki pedég nagyobb dologban mutatja szolgálatját: annyival nagyobb háladatussággal igyekezem hozzá jóakaratomat minden üdőben megmutatni. Datum ex arce Szerencs, die 29. Martij 1605. nak, és az emberekkel eleötte, hogy oka vezedelmeknek nem lézünk, és az utolsó napon adgion annak az Leölke számoth rola, az ky az yo Intésnek helyth nem akarth adni. Azérth kgmettketh énis mind Magam, s mind az egéz magyar nemzetséghnek képében, nagy Zeretettel kérem és intem, tekinchyétek megh Istenteketh, Leölkeöteök wdweoségere való hyteteketh, nemzetsegteketh, es edés hazánknak réghy zabatságáth, illien igaz Igyünkben (a mely kgteknekis, mind zintén mj nekünk sok ideökre való boldogh megh maradásara nééz) támadgyon mellettünk, es mutassa megh yo akarattiath az my hadainkhoz, mellyeth kgmetek keöziben, az én megh hyth jámbor zolgámmal Horváth Tamással, kgmeteknekis ésmérth bárattiawal küldeöttem; kytül zowal is izenwén kegmeteknek, tanuságothis attam minden dolgokrul. Enys igaz magyar vagiok, kgmetek attyaffia és wére, taghya, az kgmetek yaváth, nem küleömben keressük, minth az magunkéth, bizoniosok lévén azokban, hogy walaky az keözeönseges Joohoz magáth minth wisely, az szerinth való beöchyületith, hasznáth es Jutalmáth nálunk el nem weszty, hanem az ky elseöb; az kedwesb, az ky pedigh nagyob háladatosásggal igyekezen hozza yo akaratomath minden ideöben megh