Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)
A kiáltvány és a dunántúli események. Hadászati és diplomáciai célok
tes hajdúi Némethy Gergely vezérlete alatt átkeltek a Dunán és Sopronon át 1605. május 22-én már Vas vármegye területére léptek. A csepregi várból intézett felhívásra Vas megye nemessége közül csakhamar csatlakoztak Bocskai zászlóihoz Nádasdy Tamás, Sárvár ura, Hagymássy Kristóf, Salamonfai Rátky Menyhért és Horváth Bálint. Hamarosan sor került az örökös tartományok dúlására. Ennek részletezése azonban már nem tartozik e dolgozat témakörébe. Visszatérve forrásközléseink tanulságára, bizonyítottnak vehető, hogy Bocskai 1605 koratavaszától foglalkozott a dunántúli hadjárattal, amelynek elsődleges célja a császári erők ottani lekötése, az örökös tartományok dúlása, Basta utánpótlásának lehetetlenné tétele, s a szabadságharc fő hadszínterén a siker feltételeinek a megteremtése. Azt kell mondanunk, ez utóbbi maradéktalanul sikerült is. Végezetül a kiáltvány német fordítása és kétszeri kiadása felhívja a figyelmet arra, hogy a külföldi nem magyar nyelvű, de magyar vonatkozású nyomtatványok alapos vizsgálata számos meglepetést rejtegethet, nemcsak diplomáciai vonatkozásban, hanem a szabadságharc belső történéseinek összefüggésében is. Máig nincs azonosítva például az a röpirat, amelyről Bocatius a következőképpen ír (1605 vége): „Amíg ezeket tárgyaltuk, megérkezett Németországból néhány - szám szerint tizenkét - cikkelyt tartalmazó és a tájékozatlan németek számára nyomtatott röpirat, mely a Bocskai-féle hajdúlázadást (ez volt a címe), a lakosság és Kassa város ügyét tárgyalta. A szerző ugyan nem volt feltüntetve, de a magyar helyzetet alaposan ismerte. Ennek a röpiratnak Bocskai nagyon megörült, mert név szerint Beliosát [Belgiojoso] nevezte meg mint gyújtogató fáklyát, mint e nagy tűzvész lángra lobbantóját. (Az általam latinra fordított cikkelyeket újra ki akarta nyomatni, de ezt egyikünk sorsa sem tette lehetővé.) Mindenesetre a kiküldetésemre újabb ösztönzést kapott, méltányosabb dolgok fogantak meg lelkében, és ezért siettette elutazásomat. S mivel az említett cikkelyek eléggé lefestik Barbianónak, ennek a kétnevü sátánnak jellemét, jónak láttam azokat emlékeztetőül figyelmetekbe ajánlani, magyar urak, és teljes egészükben itt leközölni." Sajnos Bocatius a tizenkét cikkelyt nem másolta be munkájába. 65 Bocatius i.m. 22-23.
