Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
szentmargitai parasztjainak megmozdulásáról is tudomásunk van. 60 Egy másik jelentősebb paraszttábor az erdődi várat támadta meg, s Szatmár sík vidéki részének déli járásait dúlta. Tanulságos, hogy az északkeleti megyékben mindenütt, Szatmárban is nagyobb nemesi csoportok hajlottak a keresztesek felé. A tyukodi és gencsi birtokosok közül 20 nemes csatlakozott hozzájuk, s végig ki is tartottak mellettük. Később II. Ulászló büntetésként Báthory Andrásnak adományozta birtokaikat. Gyanúba került az ősi, nagy birtokú Vetésy család is. Vetésy Gergelyt, Albertet és néhai Miklóst Perényi Gábor jelentette föl, hogy ott voltak Nyaláb várának (Ugocsa megye) az ostrománál, és hűtlenségük címén kérte azoknak összes Szatmár és Ugocsa megyei birtokait. A Báthoryak (György; István és András) hasonló vádak alapján adományt nyertek Vetésy Albert Szatmár és Ugocsa megyei birtokaira. 61 A Nyírbátor táján egy Máté nevű pap kapitánysága alatt működött a keresztes csapat. Nagy György bátori lakost Kiskállay Vitéz János - fontos szerepet játszó Kállay család tagja megvádolta, hogy a keresztesek „minden gonosz cselekedetében" részt vett. A szatmári és szabolcsi események rövid áttekintése azért érdekes, mert számos párhuzam vonható Biharral. A jelek ugyanis arra utalnak, hogy a hasonló társadalomszerkezet a hamarosan bekövetkező történeti forgatagra hasonlóan reagált, mint Biharban. A fenti nagytáj szintén a Bocskai kori hajdúság fontos kibocsátó területe. A fent leírt események után hamarosan bekövetkezett Nándorfehérvár eleste, majd a gyászos kimenetelű mohácsi csata, s innen számítva történelmileg mérve, de még egy ember életében sem hosszú idő múlva az ország három részre szakadása (1541). Buda török kézre kerülte eleinte csak a Nándorfehérvár Buda közötti Duna-menti vékony csík megszállását jelentette, a Török Birodalom, részben az országban dúló belháborút felhasználva, s az ország egyesítésére tett kísérletekre is válaszul, szüntelen háborúk sorozatával szélesítette ezt a megszállási övezetet, s tette azt folyamatosan olyan táguló ékké, amely az ország testébe fúródva egyre halálosabb veszedelmet jelentett. Térségünkben az alapvető fordulatot az 1551/52-es várháborúk jelentették, amikor Temesvár és Szolnok török kézre került, s amelyet Gyula 1566-os eleste tett teljessé. Az általuk elkövetett pusztításokért a megye 54 forint kártérítésre kötelezte őket. Barta G - Fekete N. A. i.m 177. 1 A bevádoltak azonban mindkét esetben ellentmondtak, amelynek végkifejlete ismeretlen. Barta G. - Fekete N. A. i.m 177.
