Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

4 Mindenekelőtt a fegyverviseléstől tiltották el őket, de előírták pusztai szállásaik széthányását, elrontását, s végső fenyegetésként fizikai megsemmisítésüket is! Mindez azonban csak óhaj maradt! Mindenekelőtt azért, mert a magyar társadalom fejlődése, alakulása olyan fordulatokat tartogatott, amelyek egészen más pályára terelték a hajdúság sorsának alakulását is. Mohácsra, a középkori magyar állam széthullására, az ország két-, majd három részre szakadására kell utalnunk, amely egyben azt is jelentette, hogy az országban állandósultak a fegyveres összecsapások, s ehhez fegyveresek kellettek, s a hajdúság soraiban értelemszerűen lehetett ilyeneket találni. A hajdúság ugyanis szakadatlanul termelte ki és fogadta magába azokat a mindenre elszánt embereket, akiknek hovatovább egyetlen és kizárólagos életformája a katonáskodás lett. Ez az életformaváltás nagyjából a 16. század közepére tehető, s az eddigi pásztor-hajdú és fegyveres-hajdú kettőssége helyett kizárólag a fegyveres hajdú lett a meghatározó. Az állandó létbizonytalanság, a török pusztítás, a két király fegyveres küzdelme, az elharapódzó feudális önkényeskedések a falvak és mezővárosok nagyarányú pusztulását eredményezték, amely együtt járt a hajdúság sorainak felduzzadásával, immár nemcsak a paraszti rétegekből, Hajdú puskával, szablyával. Öltözete bőújú, kintiévá ing, lábán bocskor, fején jellegzetes süveg 3. § Különben azoknak a vármegyéknek ispánjai vagy alispánjai, a hol ez meg találna történni, minden ilyen nemesnek, polgárnak és parasztnak ott található marháit és barmait vegyék el, és ezenfelül ugyanazok az ispánok és alispánok meg az illető vármegyék nemesi közönsége a polgároknak meg parasztoknak a főurak és nemesek földein és területein ezek beleegyezése nélkül emelt minden kunyhóját, a melyet a parasztok részéről okozott föntemlített károk megvizsgálása és visszatérítése idején találni fognak, rombolják szét és azután ha újból felállítják, vegyék el a marhákat és barmokat. 4. § Ha pedig az ispánoknak és alispánoknak a nemesek közönségével ennek a végrehajtásnak a foganatosítására nincs elég erejük, azt a végrehajtást az ispánok vagy alispánok megkeresésére és kérelmére mindenkor a királyi felség eszközöltesse.