Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Birtokviszonyok és társadalomszerkezet

valamennyire megerősítve, de az események ismeretében tudjuk, nem elég hatékonyan. A tatárjárás után ezért a váradi püspökök nagy gondot fordítottak székhelyük erődítésére, s az az 1474. évi török ostromot sikerrel állotta ki. A váradi püspökség tulajdonában volt még Bélavára, középkori nevén Fenes, melyet Vincze püspök 1244. körül építtetett. 1294-ben Lóránt erdélyi vajda ostromolta, de sikertelenül. A hatalmas Barsa nemzetség várai közül Adorján 1277-ben tűnik fel. 1395-ben a Csákyak nyerik Zsigmond királytól, s tárgyalt korszakunkban is az övék. A Barsák másik vára Körösszeg 1396-ban hasonlókép a Csákyak birtokába került. A Barsa nemzetség harmadik várát, Sólyomkőt a 14. század végén a Kaplaiak, a XV. század elején a szántai Laczkfiak, majd a kusalyi Jakcs és a losonczi Bánfi (1452-61), majd ismét a kusalyi Jakcs és a béltelki Drágffi (1484) családok birtokában találjuk. 1524ben Drágffi Jánosé. Bocskai István birtoklása a 16.század végén témánk szempontjából rendkívül fontos. A Zólyomiak 1460-ban Székelyhídon várépítési engedélyt (castellum) nyertek, amelyet a Bajomiak szereztek meg. Tulajdonukban volt Nagybajom vára is, amely tárgyalandó korszakunkban jutott nagyobb jelentőségre. Bályok 1484-ben tűnik fel, mint a váradi püspök birtoka. A szentjobbi bencés apátság, mint erősség szintén e korban bukkan elő, monostora védelmére a Berettyó kiöntései között egy kisebb várat épített, amely török kor végéig számottevő helyi erősséggé lett. Nagykereki várának építése is erre az időre tehető, bár komolyabb megerősítése Bocskai nevéhez köthető. Telegd, mint erősség ugyancsak ebben a korban szerepel. Említenünk kell még Sarkad várát, amely a földrajzi- és vízviszonyok kihasználásával a környéken számottevő erősség volt. A városi jelleggel bíró helységek közt az Árpádok korában Szalacs emelkedik ki. Jelentőségéről az Arany Bulla 25. pontja tesz tanúságot, mely a só raktározását az ország belsejében, csupán Szegeden és Szalacson engedi meg. Szabadon választhatta bíráját, aki „falunagy" (fónagy) nevet viselt. Közvetlenül a tárnokmester alá tartozott. Városi jelleggel bírt még Rézbánya, melynek ezüstbányái 1342-ben már virágzottak, továbbá Széplak is 1503-ban.

31 A 15 században jelentős birtokátrendeződések mentek végbe, amelyek megalapozták a 16. század derekára kialakult a vármegyei birtokállományt. Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I-III. Nagyvárad. 1883-1884. I. 350. és III. 391.