Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Függelék
1702dik Esztendőben, a' midőn eleink az Ellenségnek sűrű fellege és tsapdosása, gyakori reájok lett ütése miatt fojtába oda haza nem lakhattak, fel vévén a' Fiscus Hertzeg Eszterházy Palatinustól (kinek inkább hivatalbéli kötelesség lett volna nemesi állapotunkat meg oltalmazni) a' Jus armorumot. Szalontát említett Hertzegségnek abban a summában zálogba adta. De a Pusztáknak birtokában eleink meg maradtak. 1715 dik Esztendőben ésl717 ben a' fellyebb ki tett Szalonta Várassanak zálogba lett által adása ellen Eleink Törvényessen contradicaltak és reclamaltak. Tovább A' midőn a' Királyi Fiscus említett Eleinket 1718 dik Esztendőben Mező-Gyaraki és Mezö-Panaszi puszták bírásától inhabealta volna is, a' Királyi fiscust reinhabealtatták. Utóbb pedig a' midőn az 1723 dlk Esztendőben a' nevezett Mező-Panaszi és Mező-Gyaraki, viszont 1734 bBB a' Kis-Vásári Nagy-Vásári Répás Keszi, Bagdi, Vimeri, Simonkeréki, Mező-Panaszi és Mező-Gyaraki Pusztájik eránt, a' Királyi Fiscus által ad productionem Jurium citáltattak, és per non défendit 1735 ben convincaltattak, az Executiora kiment Királyi Táblás Assessort 1736 dik Esztendőben repellaltak. És így azon Pusztáknak bírásában meg hagyattattak, 's mint Nemesek 1741 bcn és 1744 ben a' Nemes Haza több Nemesseivel edjütt személlyesen insurgáltak, hívségeket a' Fejedelem és Ország mellett jelesen, ditséretesen meg-mutatták. Tudni való tehát, hogy a' mi Eleink, noha maga Szalonta Várassa a' Jus Armorumba el-foglaltátott, mindazáltal a' Privilégiumok erejével, a' personalis Nemességet meg-tartották, mi is maradéki meg-tartottuk, 's azon Eleinkről álló Jussal a' nevezett Pusztákat bírtuk, 's mindé' mái napig is bírjuk. 1744 d,k Esztendőben Jeszenák János Úr a' fent nevezett Hertzegi Háznak Directora magát Szalonta Várossá Plenipotentariussává és Procátorává vallatta, kitanulván a' Város Jussait. 1745 dlk Esztendőben a' Hertzegi Házzal fel-kérette a' Deretskei mostani Dominiumot, azal edjütt Szalonta Várossáét is, de a' Puszták, mellyekre jure haereditario bírtunk és most-is birunk, azon Donatioba nem ingrediáltak. A' midőn Eő Hertzegsége Szalontában magát statuáltatni kivánta volna, sőt a' Statuensek a' Donatiot azon Pusztákra - is ki akarták terjeszteni, a' Statuenseket repelláltuk.
