Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Az eladományozás. A hajdúper és következményei
volt a történetünkben többször szereplő Sólyomkő vára védelmének megszervezése. A Rákóczi-szabadságharc bukása, a szatmári békekötés elenyésztette a bihari kishajdú helyek reményeit. De a reményt mégsem adták fel ! A megoldást más formában keresték, úgy gondolták, ha az karddal nem sikerült, meg kell próbálni jogi úton azt elemi. Mindebből változó hevességű per kerekedett, amely gyakorlatilag a jobbágyfelszabadításig elhúzódott. 566 A folyamatos tiltakozások gyakorlatilag a zálogbaadás pillanatától folytak, s ebben a szalontaiak jártak élen (1715, 1717, 1718, 1723, 1734). teljesen új fejleménytjelentett, hogy 1745-ben az Eszterházyak az eddigi zálogjog helyett tulajdonjogot szereztek az uradalomra. A legnagyobb sérelmet az adománylevél azon kitétele jelentette, amely szerint a birtokokat a pusztákkal együtt (cum universis praediis) kapták az Eszterházyak. Ugyanilyen sérelmet jelentett az, hogy az adományra hivatkozva elvonták tőlük a királyi kisebb haszonvételekjogát. Ez döntően a korcsmáitatás miatt volt érzékeny, a legtöbb bevételt ugyanis ez biztosított. 1768-ig lényegében birtokper folyt az uradalom és a települései között. Ekkortól szélesedett ki a hajdúszabadság visszaszerzésére is, s ezzel ha úgy tetszik, országos kitekintést és jelentőséget kapott. A pereskedés célja elvben a hajdúnemesi jogok helyreállítása lett volna, de ebben maguk sem hittek, Abban viszont igen, hogy a Jászkunság példájára - tehervállalással - megszabadulhatnak földesuruktól. A nagy per célja végeredményben a jászkun redemptio mintájára egy önigazgató nemesi kerület létrehozása, amely földesurától magát megváltva, saját belső igazgatását megszervezve, s erre a nagyfokú autonómiára támaszkodva teljesíti az országgal szemben kötelezettségeit. Egyedül ennek lett volna esélye, s lényegében ezt a megoldást ajánlották az ügyvédek is, s ebben reménykedve fordultak 1790-ben - a nagy nemesi felbuzdulás korában - a magyares az erdélyi országgyűléshez is. 567 Az erdélyieken kívül beadványukkal érdemben nem foglalkoztak, de törekvésük tovább élt egészen a jobbágyfelszabadításig. Nem véletlen, hogy 1848 őszén, amikor a nemzet önvédelmi harcának megszervezése terítékre került, Sillye Gábor, akkor Hajdúböszörmény város A hajdúperre vonatkozóan lásd: Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen é. n. (1958.). A bihari kishajdú városok folyamodványa a magyar országgyűléshez 1790. A' Felséges Hazához Nagyszalonta Várossá Hajdúi állapottyának és nemesi Szabadtságának elő adása. MOL EL Fasc F. No. 766. Rep. 33.
