Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Várad két ostroma közt 1660-1692

Bihar vármegye panasza több szempontból is igen érdekes! Bár a listában valóban döntően Bihar megyei helységek szerepelnek, szép számmal kerül­nek elő Békés, Csongrád, sőt (egy ízben) Pest megyei helységek is. Mindez újabb bizonyítékát adja annak, hogy az erdélyiek hódoltató tevékenysége korántsem állt meg a tulajdonképpeni Bihar megye határainál, hanem mé­lyen benyúlt a török hódoltság belsejébe. Ennek oka az lehetett, hogy a feje­delemség virágkorában is mindig voltak mélyen hódoltsági érdekeltségek, sőt láthattunk birtok eladományozásra is példákat. Erről a változott helyzet­ben sem akartak lemondani. A hódoltságbeli kóborlásokban, fosztogatásokban elsősorban a felső­magyarországi végvárak (Szendrő, Ónod, Diósgyőr, Tokaj, Kalló, Szatmár) katonasága vett részt, de abban más várak katonasága - elsősorban a nógrá­diak (Fülek, Szécsény) is érdekelve volt. Gyakran több végvár katonái álltak össze egy kompániába. Nem maradtak tétlenek a szabolcsi hajdúvárosok sem, amelyek ebben az időben a kassai főkapitányság alá tartozván, tulajdonképpen a végvárrend­szer tartozékai voltak. Elsősorban a szoboszlóiakra esett itt panasz - ők a hódoltság peremén laktak - de más forrásból is tudjuk, hogy ebben a bö­szörményiek is érdekeltek voltak. így például a kabaiak nemcsak a szoboszlóiakra panaszkodtak háromszáz marha elhajtása miatt, hanem a bö­szörményi Nagy Istvánra is, aki ebben az időben a hajdúváros kapitánya volt. 521 Külön figyelmet érdemel a kevésbé ismert Ibrány katonaságának különö­sen aktív tevékenysége, amely talán a szokásosnál is rosszabb fizetetlenség­gel magyarázható. Egyelőre nem tudjuk megmagyarázni az újvárosiak szereplését, lehetsé­ges, hogy ebben az időben itt hajdúk is laktak, mindenesetre egy 1690-ből származó pecsétnyomó a települést Nemes B.Újváros-nak mondja, s címer­képe is hasonlatos hajdúvárosok címereivel. 5220 Tárgyunk szempontjából a fentiekhez azt tehetjük még hozzá, hogy a pa­nasszal élő bihari helységek között szép számmal voltak egykoron hajdú joggal élők, amely azt bizonyítja, hogy Várad eleste után a bihari kishajdú városok jelentős részében az élet tovább folyt, nyilván a korábban kialakult rend szerint. Katonai szolgálatra az erdélyiek nem tartottak, mert nem is tart­Kandra K. i. m. 702. Nyakas Miklós: A Hajdúsági Múzeum helytörténeti gyűjteménye. I. Pecsétnyomók és fémbélyegzök. In. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III,, (szerk. Nyakas Miklós) Hajdúböszörmény, 1977/78. 179.

Next

/
Oldalképek
Tartalom