Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
hadnagy alatt állók adhatták a többséget, s a letelepedés itt is ebben a rendben történhetett. A letelepedés mikéntjéről mégis, úgy látszik Szentmáiton esetében tudunk a legtöbbet, s pontosan azért, mert itt a hajdúvitézek egyénenként jutottak tulajdonukhoz, amelynek írásos nyoma maradt. E szerint a közlegények egy telket kaptak tartozékaikkal együtt, míg a hadnagy hármat. A telkeket sorshúzással jelölték, így kapott az idetelepülök hadnagya, Harsányi Gáspár hajdútiszt is telket, tehát sorshúzással, de nem egyet, hanem hármat. Azért hármat, mert a tisztnek ennyi járt. így volt ez valahogy a szabolcsi hajdúvárosokban is. A szoboszlói és a nánási tanács visszaemlékezése szerint, a telkeket egyformán mérték ki, kinek kinek egyenlő mértékben, sőt a tisztnek is annyit, mint a közlegénynek. 448 Bár a szabolcsi hajdúvárosok esetében is kimutatható a népesség bizonyos mozgása, az mindenképpen bihari „különlegesség", hogy sok esetben bizonyíthatóan a hajdúvitézek nem egyszerre, hanem több hullámban érkeztek, nagyon gyakran maguk vásároltak birtokrészeket, s így a kiszemelt helynek nem is egészét, hanem csak részbirtokát vették tulajdonba, s később, fokozatosan szerezték meg a többi részt. így volt ez Mikepércs esetében, Tépénél, Mezősasnál stb. Általában elmondhatjuk, hogy a telepítőleveleknek mondott iratokból rendszerint az derült ki, hogy a helynek valamilyen hajdú előzménye már korábban volt, s ez általában 1605/1606 és 1610 körűire tehető. Tulajdonképpen az is feltehető - különösen Gyula 1566-os török kézre kerülte óta, majd pedig a tizenötéves háború nagy pusztításait látva, s megértve a magyar társadalom fokozott, kényszerű katonai szerepvállalását, militarizálódását, s tudva a Bocskai-kori hajdúság többségének származását, eredetét - hogy ezt az időszakot előbbre kell hoznunk. A szalontai hajdúk Bocskaitól Kölesérre kaptak szabadságot, de tudjuk, hogy 1604-ben már ott voltak. Nyilván nem véletlenül! Újfaluban 1608-ban már voltak hajdúk, s Báthory Gábor oklevele nem is tulajdonképpeni kiváltságolás. Az Újfaluba később beolvadó Herpály bizonyosra vehetően önálló hajdúközösségként alakult, s közülük Bocskai István egy bizonyos Dezső Benedeknek nemesi címert is adományozott. A gáborjáni hajdúközösség, bármennyire át is alakult később kurialista közösséggé, 1606-ban már jó okkal feltételezhetően ott élt. S ha mindehhez hozzávesszük a kortársak és a későbbi nemzedékek makacsul visszatérő állítását, amely szerint az itteni hajdúk Bocskainak köszönhetik nemesítésüket, úgy azt mondhatjuk, a bihari hajdúságot döntően a RáczL i.m. 195.
