Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem

balparton azonban több patakot vesz fel. 16 A Szilágyságot elhagyva Berettyószéplaknál lép Bihar-megye be. Itt Margittánál a jobbparton az Úsztató, a balparton a Bisztra patakkal gazdagodik, s alacsony dombok mellett fut Biharfélegyházáig, ahol eléri a síkságot. Margittától Pocsajig a balparton a Gyepes-, Almás- és a Kösmő-patak, jobbparton a szentjobbi Nyulas-patak és az Ér növelik vizeit. Az Ér folyását magába fogadván, délnyugati irányba folyik Bakonszegig, ahol az árvízrendezés előtt tulajdonképpeni medre meg is szűnt; vize a nagysárréti medencébe ömlött és itt a Hortobágyon levonuló tiszai árvizekkel találkozott. A Nagysárréten visszamaradt víz Bihar-, Békés-, Szabolcsig 1876 után Hajdú) és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyék területéből állandó jelleggel mintegy 80 000 katasztrális hold földet borított el és a maga nemében páratlan kiterjedésű mocsárvilágot alkotott. A mocsarasodást nagyban elősegítette az ugyancsak szeszélyes, nagy vízszint-ingadozásokat mutató Tisza vize és az a körülmény, hogy a mocsár levezető medre lassanként feliszapolódott, maga is mocsarasodott. Ez a levezető, széles, de sekély meder a szerepi határban az úgynevezett Ördögszigetnél lépett ki a mocsárból és Ecseg, Csudaballa puszta és Túrkeve város mellett elhaladván, Mezőtúr alatt szakadt a Hármas-Körösbe. A Sárrétek (Kis- és Nagysárrét) - Bihar, részben Békés megyében - az Alföld legjellegzetesebb sűllyedékes területe. A sajátos táj településtörténetileg is meghatározó volt és a vidék humánföldrajzi képén máig nyomot hagyott. A Berettyó, az Ér és a Sebes-Körös által táplált kiterjedt lápi mocsárvilág lakossága a 9. századtól a 18. században megfogalmazódó, de csak a 19. és 20. században befejeződő folyószabályozásokig a természeti környezethez szorosan kapcsolódó, ahhoz alkalmazkodó településformákat hozott létre, amelyek egymáshoz a nagytáj természeti adottságait figyelembe véve kapcsolódtak, s olyan településhálózatot hoztak létre, amely ma is az egykori vízrajzi viszonyokra utal vissza. Manapság a lecsapolt mocsarak mentén, mintegy 2000 km" területen 28 falu található, de a valamikori vízvilág ma is nyomot hagy e települések külső arculatán. Az egykori és az ármentes szint közötti különbség ugyan már eltűnt, de az ártérhez viszonyított egykori fekvésük a települések belsőségének és határának alaprajzában még ma is kirajzolódik. A Sárrétek első, tudományosnak is mondható leírása Osváth Páltól származik.

18 Papp Antal Osváth Pál munkájának földrajzi értékelését a követke-