Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

Feltehetően a Bocskai szabadságharc legvégén, vagy Rákóczy Zsigmond alatt, esetleg Báthory Gábor uralkodása legkezdetén települhettek meg itt a hajdú vitézek, amely azért rendkívül érdekes, mert Körösszeg a Csákyak birtoka, s nincs tudomásunk arról, hogy ez változott volna. A szalontai hajdúk birtokba iktatásánál Körösszeg mint helyszín szerepel. Bocskai Sarkad várának kapitányát, Dormáni Pétert bízta meg a birtokba iktatással, aki Debreczeni János kanonokkal, a váradi káptalan emberével, homo regius gyanánt meg is akart jelenni (jún. 3.) a helyszínén, de a környéken annyi tatár kóborolt s ezek olyan öldöklést, pusztítást vittek végbe, hogy a beiktatást elhalasztották, s azt végülis Körösszegen tartották meg.

328 Talán azért itt, mert ekkor ott már hajdúk lehettek, akik a fegyveres védelmet biztosíthatták. A bizonytalanságok ellenére az Erdélyi Törvénytár Körösszeget következetesen a fejedelmi jogon telepített hajdúhelyek között tartatta számon, mint „igaz" hajdúvárost.

329 A kulcskérdés valójában az lehet, hogy maga a körösszegi vár mindvégig a Csákyak tulajdonában maradt, míg a tulajdonképpeni Körösszeg település lett hajdúhely. Ebből aztán szép számmal akadtak gondok is! Különösen azért, mert nem tudunk arról, hogy a fejedelmi hatalom ezt a helyzetet tisztázni tudta, vagy akarta volna. Maga a földesúr tett erre kísérletet, de kétes eredménnyel. Ezt igen érzékletesen mutatja a következő eset.

330 1639-ben a kőrösszegi udvarbíró Csáky István prefectusát, Megyeri Ferencet arról tájékoztatta, hogy az ott lakó hajdúk hadnagya, Kiss Márton, a földesúrral kötött szerződést semmibe véve, a hajdúkat „kétfelé szakasztotta": egyik részét magához eskette, a Rozvány György: Nagyszalonta mezőváros történelme. Tekintettel derecskéi uradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira. Nagyszalonta, 1870. 33. Móczár József: Nagyszalonta. 1606-1906. Nagyszalonta, 1906. 38. A birtokba iktatása szomszédos birtokosok nagy részének a jelenlétében történt. Dankó I. i.m. 45-46. alaptalanul mondja, hogy Szalárdy Körösszeget „elegy-belegy" településnek tartaná, amelyet a Gyula alól 1658 júniusában visszaforduló erdélyiek égettek volna fel. Szalárdy a következőket írja (i.m. 414.) A Gyula alól visszafordulok, „kik egyenesen Apáti nevü falura alámenvén, hogy azt igen lator, tolvaj, elegy-belegy magyarok, oláhok, rácok nemrégen megülvén, odafel Várad és Belényes vidékén nagy sok tolvajságokat gyakorolnának, falujokat tőbül kiégették, s minden marhájukat elhajtották vala." Itt Körösszeg és Körösszegapáti összekeveréséről van szó, a kettő két külön település. Szalárdy egyetlen szóval sem mondja, hogy Apáti hajdútelep lett volna, sőt hangsúlyozza, hogy azt „nemrégen" ülték meg. Az mindenesetre figyelemre méltó, amit az Apátin való letelepedésről ír, illetve az erre adott fejedelmi válaszról. Rácz István: Hajdú a XVII. században i.m. 142. sz. lábjegyzet. MOL. Csáky csal. lt. Kassai lt. P. 72. Fasc. 381.