Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

megüllésekor viszont nem néptelen hely, „hanem lakták a' meg szállásokkor is." Susa Balázs 75 éves derecskéi lakos, régi Komádiba való „Bíróság viselt Személlyek"-től hallotta, hogy „volt Kornádi Várossának Nemes Levele". Ugy hallotta ,,a' Reghiektűl hogy Kargyokkal szolgáltának, és úgy adatott Kornádi akkori Lakosoknak." Nagy Mihály tépei 60 éves, tudott a nemeslevélről, de úgy gondolja, hogy az Bethlen Gábor fejedelem adománya volt. A vallatást 1725. január 6-án zárták Berettyóújfaluban. A vizsgálat maga tanulságos! Mintegy száz év távlatára kellett a kérdezet­teknek visszaemlékezniük, s ez a „népi tudás" számára belátható terület, hi­szen három nemzedék (apa-fiú­nagyapa) ismeretanyagát kellett el­mondani. Ennek ellenére csak az de­rült ki világosan, hogy valamiféle adománylevél volt, valószínűen olyan, amely vásárlással szerzett bir­tokot rögzített, s ez I. Rákóczy György urakodásánál korábbi idő­szakban keletkezett. Nagy valószínű­séggel az oklevél kiállítója Bethlen Gábor lehetett, s az hasonlatos lehe­tett a sasi kiváltságlevélhez, vagy annak előzményeihez. Ha egyáltalán volt tételes ado­mánylevél, a fentiek alapján nagyon valószínű, hogy a hajdúk Komádiban hosszú ideig ennek hiányában éltek. Valahogyan úgy, amint az Tarsoly Gergely esetében is történt. Kornádi haj­dúváros fénykorában ez nem okozhatott semmiféle gondot! Az erdélyi tör­vénytár is a kétségtelen, nemes hajdúvárosok közt tartotta számon a várost, s lakóit a fejedelmek is annak tekintették. Történtek egyéni nemesítések is. I. Rákóczy György Ónod várában, tehát hadjárata közben, címeres nemeslevelet adományoz Kabai Tóth Mihálynak és Jánosnak, valamint gyermekeiknek, Jánosnak, Gergelynek, Gáspárnak, Balázsnak és Jánosnak. 301 II. Rákóczy György 1656. márc. 30-án adományo­1 MOL Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 26. kötet - 16. oldal Rákóczy György címeres nemeslevele a kornádi Varró Tamásnak (1656. márc. 30.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom