Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
rült, hogy a rácnak mondott népesség a 17. század elején korántsem biztos, hogy egyöntetűen délszláv ajkú lett volna. így például Böszörmény esetében, amelyet ekkor egyébként közönségesen Rácz-böszörménynek neveztek, délszláv nyelvet beszélő közösség nincs. Az eredeti, még 15. századi eredetű mag ekkorra már beolvadt, a vallását azonban megőrizte. A hajdútelepítéssel pedig gyakorlatilag a város lakosságának 1/10-edét adták, gazdasági-katonai erőben pedig még kevesebbet. A „rácz" elnevezés pedig hagyományozódott. Hasonló, kevésbé látványos folyamat volt Hajdúdorogon is. Esetünkben a rácoknak mondott hajdúk legalább is jó úton lehettek a beolvadás útján. Végszendrő kétségtelen az Al-Duna menti egykori kiemelt fontosságú magyar végvárra utal, amely régóta a töröké, s lakossága is szerb. A név viszont ebben az esetben is magyar. A „rácz" jelző ebben az esetben jórészt vallási különbséget takarhat, s ez hovatovább a „katona" fogalmával is telítődik. Ettől eltekintve közvetlen adatunk is van arra, hogy fenti okfejtés igaz. Vekerd hajdúváros ugyanis 1641-ben útvám felállításáért folyamodik a fejedelemhez, I. Rákóczy Györgyhöz, aki a kérést teljesíti is. 292 Ekkor viszont a Vekerd szabad hajdúváros kapitánya (hadnagya) a teljesen magyar nevű Szabó János, aki egy kialakult hajdúvárosi közösség élén áll, esküdtekkel és a szabad hajdúk közösségével. 293 Mindez még a történeti irodalomból már ismert 1642-es, magyarnak mondott hajdúk betelepedése előtt történik. A fenti évben ugyanis harminc „magyar" hajdút fogadnak soraik közé, s indoklásként említik, hogy az általuk bérelt Darvas pusztabirtok török részre (!) teljesítendő adóját csak így tudják kifizetni. A betelepülők fizetnek háromszáz forintot s részletesen szabályozzák azt is, hogy a két közösség hogyan éljen egymás mellett. A dolog érdekessége, hogy a vekerdi rác hajdúk képviselői „nemes Rácz Sámuel hadnagy és Csonka Péter, Vekerd város esküdtje". Azaz mindketten magyar nevűek, s csak a hadnagy neve utal délszláv származásra. Konkrétan a nyelvre nézve azonban maga a név ebben az időben már nem bizonyító erejű. A magyarok részéről Erdélyi János, Olasz Balázs és Szűcs Mihály vezette a tárgyalásokat. A fenti kérdést pengeélre állítva megjegyezzük, ebMOL Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 23. kötet - 51 - 5 lb. o. Ezzel kapcsolatban értesíti fiát, Rákóczy (de Felseovadasz) Györgyöt, váradi főkapitányt, a szabad hajdúk generális kapitány át,és, Szalárdy János altitkárt. „pro partibus Egregiorum, ac Nobilium Joannis Szabó Ductoris, Juratorum ac Universorum militum liberorum Oppidi nostri Haidonicalis Vekerd". „Joannem Zabo Ductorem, Juratos, et Universos milites liberos hajdonis prasscripti Oppidi Vekerd". Uo.
