Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem
nak ez a síkvidéki része adott otthont az itt letelepült hajdúságnak, szoros összefüggésben természetesen a megye hegyvidéki részével, s a vármegye központjával, Váraddal. Hazánk egyik legpatinásabb, a közbeszédben egykoron „Biharországnak" is mondott vármegyéjének, Biharnak címere, más vármegyék és törvényhatóságok címerétől éppen nem szokatlan, idegenszem módon a legfőbb mondanivalónak a pajzs elemei közé a megye földrajzi jellegzetességeit vette fel. Nyilvánvalóan nem véletlenül, hiszen a földrajzi adottságok a megye esetében sajátos, különös karaktert is megjelenítenek, hangsúlyozván a megye egyes tájegységeinek jellegzetes arculatát. Bihar vármegye címerét arról az I. Lipót által adományozott kiváltságlevélről ismerjük, amelyet az a török kiűzése és Nagyvárad felszabadulása (1692) után adományozott, s amelyben az addig az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó törvényhatóság jogait helyreállította, illetve magyar királyi részről újból megerősítette. A vármegyék címeréről, illetve pecsétjéről különben történelmünk folyamán első ízben - országosan - az 1550. évi törvénycikk intézkedett, amely kimondta, hogy minden vármegyének legyen egy bizonyos pecsétje, amely biztos zár alatt tartandó. 3 Bihar vármegyének tehát már a lipóti adományozás előtt kellett lenni címerének; amely gyökeresen nem lehetett más, mint a török kiűzése után használatos. Maga a címerkép más vármegyék és egyéb települések esetében sem ismeretlen módon a megye földrajzi tagozódására, jellegzetességeire utal. A Bihar vármegye címere 3 1550. évi LXII. törvénycikk. Minden vármegyének legyen pecsétje, amelyet az alispánok és szolgabírák meg esküdttársak pecsétéi alatt szekrényben kell tartani. l.§ Amely pecséteket, miután azokat megnyerték és elkészítették, minden egyes vármegyében az alispán, szolgabírák és esküdttársak pecsétéi alatt szekrényben vagy ládában tartsanak és onnan csak akkor vegyenek ki, a mikor törvényszék tartása alkalmával a vármegye nevében valamely levelet kell megpecsételni. 2. § És ezeket a leveleket az alispánok, szolgabírák vagy esküdttársak, vagy közülük azok, a kik írni tudnak s egyszersmind a jegyző írják is alá. CJH