Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
Urögd és Orossi eladományozása nem sokkal Báthory Gábor trónra lépése előtt történt, s közel másfél esztendő múlva a kiváltságot Báthory is megerősítette. 237 Ennek okát igazán nem tudjuk adni, de nyilvánvalóan összefüggésben áll a fejedelem váltással. 238 Úgy tűnik, a jogok bizonyos szűkítésére is sor került, a megerősítő oklevél ugyanis már általánosságban említi az országos és heti vásárt. 239 További részletesebben kutatandó mozzanat, hogy Szilassy János hajdúinak letelepítésével miért találkozunk más esetekben is. én kelt privilégiuma (Erd. o.; VI. Lib. Reg. Gabrielis Báthory, 311. lap), amelyben Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemnek a község részére kiadott régebbi kiváltságlevelét írja át. Ezzel a kiváltságlevéllel Rákóczy Zsigmond, a Szilasy János kapitánysága alatt álló négyszáz hajdút megnemesítette, nekik a biharmegyei Ürögd és Orosit birtokokat adományozta, Ürügdöt mezővárossá tette, különböző kiváltságokkal felruházta s egyebek közt még nekik illetőleg Ürögd mezővárosának a következő czimert adományozta: kék pajzsban arany koronán álló, nyelvét kiöltő, kétfarkú, (heraldikailag) jobbra fordult arany oroszlánt, mely előlábaiban gyökerestül kitépett olajfácskát tart. A pajzson szembefordított, nyílt sisak nyugszik, melynek arany koronájából pánczélba öltözött, sisakos vitézjobbjában kivont kardot, baljában pedig ugyanazon olajfácskát tartva emelkedik ki. A sisaktakarók - melyeket a czimerleírás különböző színüeknek mond - jobbról kékarany, balról vörös-ezüst színüeknek veendők. A Rákóczy Zsigmond féle kiváltságlevél kelte az erdélyi Királyi Könyvben nyilvánvaló tévedésből 1609-nek van írva, holott Rákóczy Zsigmond Erdélyben 1607-ben uralkodott, a helyes keltezés tehát 1607-ben állapítható meg. Kívánatos volna ezek után, ha a község addigi önkényesen felvett és használt czimerét elhagyná s annak helyébe a fent leírt, Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemtől adományozott czimerét alkalmazná az uj pecséten. Ez esetben a pecsét köriratába a törzskönyvezés évszámán kívül még a czimeradományozás éve, vagyis az 1607-es évszám is felveendő volna." A község végül a javasolt címert vette fel. Számunkra fontos, hogy a hibásnak minősített címerkép is a közönséges harci vitézség megtestesítője, tehát a hajdú múltra utal, akárcsak a többi bihari kishajdú város címere is. V.o. Nyakas Miklós: Hajdú -Bihar megye címerei, i.m. 106. Szendrey I. i.m. 73. Hibás a szöveg fordítása: „Olvasták és kiadták a nemzetes váradi levéltárosok." Holott az eredetiben világosan ez áll: „Lecta et extradata per Egregios Joannem Debreceni (sic!) et Abrahamum Caroli Requisitores Varadiensis", azaz „Olvasták és kiadták nemzetes Debreceni János és Caroli (Károlyi) Ábrahám váradi levéltárosok." A nyomtatott példány hátán még kézírással: „Transcriptio Capituli Ecclesiœ Varadiensis Privilegium Sigismundi Rákóczy Transylvanniae Super nobilitate 400 Militum Donatariorum oppidi Ürögd et Possessionis Oroszy (sic!) in Cottu Bihariens adjacenti, emanatum in Copia Typis mandatorum", azaz: „A váradi egyház káptalanjának átirata Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelem adományleveléről, 400 adományos katona nemesítéséről, a Bihar vármegyében fekvő Ürögd mezőváros és Orossi falu felől. Másolatban az eredeti megbízólevélről." MOL F 1 - Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára - Libri regii - 9. kötet - 310 317. o. V.o. Szendrey I. i.m. A két szöveg nem ugyanaz, „fora annualia ac hebdomadalia"
