Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

prágai haditanács, mind a Mátyás főherceg köré csoportosult politikai erők, mind pedig a török porta foglalkozott. A bizonytalan katonai és politikai helyzet a nemesség számára is egyre inkább veszélyessé vált, a hajdúk ugyanis mind gyakrabban fordultak a nemesi udvarházak ellen. Czobor Mihály 1608 februárjában kétségbeesetten írtaThurzó György nádornak, hogy „itt az állapot nagy szörnyűségben vagyon ... ölik az nemességet és rontják . ... Nagy András az sok latorral elhitte magát, azt véli immár, hogy mind ez világ övé"

190 Éppen ezért Czobor Mihály és Lónyay András a hajdúkhoz intézett levelükben az ötven napos fegyvernyugváshoz még húsz napot kértek,-arra hivatkozva, hogy február huszonnegyedikén tartják a magyar rendek kassai gyűlésüket, amelynek fő témája a hajdúmozgalom lenne. Kérték a hajdúkat, hogy erre a gyűlésre „az ország hit levele mellett" ők is küldjenek „hites embereket", hogy azok „hallják és értsék az ország végzését."

191 Időközben egyértelművé vált mind a prágai udvarban, tehát II. Rudolf császár körében, mind pedig Mátyás főherceg táborában, hogy a siker azé lesz, aki mellé a hajdúk állnak. Rudolf császár Rákóczy Lajos segítségével kísérletezett a hajdúk megnyerésével, megüzenve nekik, hogy minden követelésüket teljesíti. A Szikszón, Szerencsen s végül Debrecenben folytatott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, Rákóczy Lajos szerint azért, mert a törökök változatlanul biztatták a hajdúkat, de azért sem, mert a kálvinisták papjai a túlbuzgó katolikus Rudolf ellen izgattak.

192 Nem jártak azonban sikerrel azok a tárgyalások sem, amelyeket Mátyás főherceg, illetve az őt támogató magyar rendek kezdeményeztek.

193 . A hajdúfelkelés sorsának alakulásába ekkortájt újabb hatalmi tényező kapcsolódott be; a mérhetetlen vagyonnal rendelkező, fiatal, életerőtől duzzadó, ambiciózus Báthory Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem, aki Erdély trónjának megnyerését döntően a hajdúknak köszönhette. Báthory 1607 elején ugyan még csak tizennyolc éves fiatalember, de már maga mögött tudhatta a Bocskai-szabadságharc politikust érlelő időszakát. Előnyére vált, hogy a nagy múltú és nagyhírű főúri-fejedelmi dinasztia első számú képviselőjének számított, akihez 1607 elején ráadásul Bocskai személyes hívei közül olyanok is csatlakoztak, akik kiváló személyes adottságokkal rendelkezKomáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. I.m. 1900. évf. 442-4-33. old. Szerinte Csekén és Szerednyén „vagyon hat ezer hajdú rajtunk." 191 Czobor Mihály és Lónyay András a hajdú vitézeknek, Uo. 441-442. old. Az ötven napos fegyverszünet jan. 1-én kezdődött. 192 Rácz l i. m. 36. old.