Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

Gyarló hiúság, földi önös érdek — Magasan állt fölöttük, fényesen. S mert eldobá a koronát magától: Megkoronázza —a Történelem... S miként vesszőjét elhajítva Áron Elborítá azt zöld levél, virág: Eldobta ő is harcos buzogányát És kivirult abból az olajág... S e békességnek fenkölt templomában Háborítatlan állt a tiszta oltár. S szabadon szárnyalt immár ég felé Az erős hitű, kálvinista zsoltár... ...S így eligazítván sorját nemzetének Ti felétek fordul, jó hajdúlegények! Akik követtétek tűzön át, vizén át: Megalapította hősei otthonát, Hol a Kölesérnek nádas vize csobban: Szilaj, kóbor hadak — fészket raktak ottan. Róla suttog itt a békés tanyák lombja, Nagyszalonta tornya... Zöld selyem zászlója be van ma göngyölve, Fenyegető kardja — nem pihen örökre, De mint az üstökös, félelmetes fényben, Felragyog s eltűnik a rejtelmes égen, Majd ismét kivillan évtizedek múlva: Bocskainak kardja megjelent újra! Szükségünk lehet még jó vitéz vasára, Híhat még bennünket a bihari ispán Nagy Bocskai István Szentséges csatára! Mintha ormon állnék Jövendőbe látnék, Kitárul előttem