Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

A hit védelmére, Első röppentél te A hajdúk élére. Most is látunk, — halljuk Mit suttogsz a légbe, S tiszteleg előtted A bihari ispán, Nagy Bocskai István Hajdú nemzetsége... Rabkenyeret ettünk, könny volt az italunk, Farkas látogatta pusztuló udvarunk. S még a csikasznál is kegyetlenebb vendég: Ehesebb, torkosabb, tobzódó ellenség. Csapra ütötték a vérünk és a borunk, Meg se haltunk, máris megülték a torunk, Szörnyű ravatalunk óriás fáklyái Kifosztott, felgyújtott városok és falvak Lobogó máglyái... Várunkon, tornyunkon kétfejű sas, félhold, Vagyonunk, asszonyunk szabad martalék volt. S nemcsak javainkat dézsmálta az osztrák, Kimondta nagy garral: Övé a menyország! Oda is az mehet csak, akit ő akar. Még a hitében is rab legyen a magyar! Török, német iga sebzé vala vállunk Széles a világon nem volt árvább nálunk, Nem volt árvább nálunk... S egyszerre, hallga! A nagy siralomból Kicseng egy hang, — de ez már nem panasz. Nem csüggedők, pulyák siránkozása. Elszánt vitézek riadója az. Halljátok-e bujdosók, elnyomottak, Az oltárvédő, lánctépő vezért? „Előre, hajdúk, a szabad hazáért! Előre, hajdúk, a szabad hitért!"