Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

Az álmosdi síkon tán még nem is pirkad, Osztrák regimentből alig marad hírmag, Fúlnak, vízbe, sárba; Merre kardja villog, lobogója vezet, Vármegyék városok véle fognak kezet, Jobb jövőre várva. Szárnyon röpül a hír, Prága városába, S császár szíve mintha kőből lenne vágva; Még csak meg se reszket. Megjött a parancsa... vérbetűkkel írva Pusztuljon a magyar, döntsétek a sírba! S veti a keresztet. Az alvó oroszlán ébredez, ne féltsed! Táborába gyűjti a magyar népséget Győzedelmet arat! Erdély, Magyarország összeül Szerencsen, Hogy a sírhalomból új hazát teremtsen Egyesült akarat. Izzó lelkesültség szentelt lángja lobban, Leteszi a hitet a hős vitéz nyomban S esküszik az égre: Ha isten kegyelme diadalra segít, Védelmezik hitét, ország törvényeit, Száz halált se félve Nem is üldözi őt soha rút önérdek, Ez a drágaköve tiszta jellemének, Aranylánca fűzve. Ragyog a korona, irály is lehetne, Hogyha elvakítva hallgatna Achmetre, Hogy fejére tűzze.