Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

CSENGEY GUSZTÁV Magyarok Mózese ím századonként harmadszor jelent meg Győzelmes éved. Néped ünnepel. Győző vitézeid régen elpihentek, Sírjokbul őket dalom költse fel... Ébredj, vezérünk!... Multadat bejárom, S messzebb ragadnak fényes álmaim: A te nagy múltad mását ott találom A régi szent könyv ódon lapjain. Egyiptom átka nyomta bús hazánkat, Nyomorgatott a gőgös Fáraó, A szolganéppel gyilkos módra bántak, Nem bírja terhét, amit rája ró. Jajjal sikolt a szolgaságnak háza, Roskadva sírnak Jákob fiai, De Fáraónak vérre szomjú láza Parancsot ad ki népet irtani. Te is az udvar fénykörében éltél, Mint az, kit ott a királylány nevelt; Te is búsultan a magányba tértél, Szent hivatásod napja míg betelt. Váratlanul jött, vágyva nem kerested, De megszólalt a lángoló bokor; Az Úr hívott, hogy néped' kivezessed, Midőn a kínban immár haldokol.