Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

S a lovas háromszín, büszke lobogóját Kibontja, - megleng az a reggeli szélben. Sugarak csókdossák, s amint tovalebben, Valami szent mámor száll át a vidéken. Oh, régen várt hajnal, jötte nagy időknek Vonj fénybe ma mindent, lángoljon az égbolt, ­Ne csüggedjen senki, nincs semmi se veszve, - Ébredj Magyarország, Bocskay zászlót bont! S szinte csodamódra, bércek, hegyek alján, Mohos kősziklák közt, erdők vadonából, Ezrek és ezerek nyomulnak előre, Arcukon elszántság, lelkesedés lángol. Gomolyog a tömeg, soruk szakadoz még, Aztán összeforrnak egyetlen csapatba, S amerre ő vágtat, szilaj robogással Rohannak előre, - be a virradatba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom