Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

BOCSKAI: KÁTAY: BOSNYÁK: LIPPAI: HOMONNAI LIPPAI: HOMONNAI LIPPAI: LÁSZLÓ: KÁTAY: BOCSKAI: LIPPAI: BOCSKAI: BOSNYÁK: KÁTAY: LIPPAI: BOCSKAI: HOMONNAI LIPPAI: HOMONNAI LIPPAI: BOCSKAI: LIPPAI: LÁSZLÓ: KÁTAY: Arról beszélj, hogy miről tárgyaltatok, és miért kellett meghalnia a huszti kapitánynak. Egy jelszó miatt, amit megsúgott Lippainak, s amire megnyílik az átpártoló hajdúsereg előtt a császári kegy. Lippai ezt nem tehette. Isten a tanúm rá! Ne keverd belé az istent. Túlságosan megnőtt a kegyelmed tábora, Bocskai uram. Elhozta kardját, s több ezres hadát Devsffy Miklós, Mágóczhy Ferenc, a Dessewffyek, Perényi uram, Rákóczi Zsigmond, Csáki István... De hányan jöttek igaz szívvel a táborba? Leüttetem a fejed, ha áruló vagy! Ha meg nem, betörlek, mint szilaj csikót a nyereg alá. (Nevetve) Te, engemet? Mint mindenki mást. A fegyelem mindenekelőtt való. Nem olyan időket élünk, hogy ki-ki a maga szakállára cselekedhessen. Ezt azoknak mondja meg kegyelmed, akik bocskaiabbak már Bocskainál, akik ölethetnek is a kegyelmed nevében. Ha a törvény úgy kívánja. Miféle törvény, nagyuram? A rendé! Kegyelmetek már végeztek felelőlem? Isten előtt egyformák vagyunk. Magad fújod el az életed gyertyáját. Eperjes? Jeli Lénárd? Ugyan! Útjában vagyok az uraknak. (Bocskaihoz] De mi lesz kegyelmeddel a hajdúk gyámola nélkül? Ez meg mit jelentsen? Azt, hogy jobb a zsombék is a kassai várnál. Ismételd meg, Lippai Balázs! Majd meglátjuk, mire viszi kegyelmed az állatnál is alább való hajdúk nélkül. Ez árulás! Hóhér kezére adlak.