Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

RHÉDEY: Emlékezz erre a mondásodra, Lippai. LÁSZLÓ: A gyűlölködés rossz tanácsadó. KÁTAY: (Lippaihoz) Ne hurkolj a nyakadra kötelet, minden áron, hagyj valami munkát másnak is. LIPPAI: Kegyelmed, gondolom szívesen kisegít. BOCSKAI: Mindenkinek a nyakán ül valaki. Rhédey uramat Homonnai Drugeth Bálintnak, a had főparancsnokának rendelem alá. HOMONNAI: Méltó leszek a kegyelmed bizalmára. BOCSKAI: Ha forduljt vezénylek, azt egyképpen kell értse a had: a gyalog hajdú, a székely, a felvidéki nemes, a dunántúli jobbágy. LIPPAI: Két koloncot lökött kegyelmed egyszerre a hajdúk nyakába. BOCSKAI: Húzz föl egy vödör vizet a gémeskútból, lássuk, hogyan könnyebb, kolonccal-é, vagy anélkül? A maga helyén mindennek és mindenkinek megvan a dolga... és mindenkinél van nagyobb is. LIPPAI: Kivéve Bocskai Istvánt. BOCSKAI: Felettem is ott a lelkiismeret, mely egyetlen éjszakán sem hágy nyugodni. KÁTAY: Ne csak a magad érdekére ügyelj, Lippai! BOSNYÁK: Nem arra ügyel! LIPPAI: (Kátayhoz) Kegyelmed fenn kukorékol a tető gerincén. Ott fenn már csak nyerni lehet, próbálja meg kegyelmed mégegyszer lent, ahonnan elindult, sárban, hóban, korgó gyomor ral... HOMONNAI: Túl éles a nyelved, Lippai. KÁTAY: Vigyázz, nehogy ráfizess a vartyogásra. LIPPAI: Kegyelmed is fenyeget? KÁTAY: És csak kancellárius vagyok, de éppenséggel megmondhatnám, hogy mit vétettél a reglama ellen?! Nem is egyszer... RHÉDEY: Megesett az mással is. BOCSKAI: Én a katonáktól feltétel nélküli engedelmességet követelek. Azt akarom, hogy ne csak katonáim legyenek, hanem erős, egységes hadseregem. A hadban semmiféle kiváltságot nemtűrök... Ha majd béke lesz, megnemesítelek benneteket, Lippai — ahogy fogadtam. Hűségetekért. LIPPAI: Majd... majd... majd... BOSNYÁK: Ne úgy beszéljen velünk kegyelmed, mint vallon zsoldosok-