Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Ámde a hajdúk jöttek. Porba tiportabb Erdély ennél nem volt. Mert ama hajdúk káromkodtak véges-végig. S mind magyarul. 3. (Hajdú legényes) Vérem pezsdül, torkom rikkan: — Végre pogányok ellen! Nékem a császár nem parancsol, sem a fejedelmem. Lándzsám villan a jegenyéken, szablyám szisszen a sás élében, szinte indul a föld is. Dölyfös szpáhi pattan a lóra, mindjárt felém rúgtat, még lándzsám is csodálkozik: milyen nagyot huppant, s hogy Mohamedhez eltaláljon megsegíti a buzogányom, útját megrövidíti. Ám janicsárság ezre zúdul, Isten tudja honnét. Lődözünk, s hová meghátrálunk — ismer minden zsombék. Náddal törlöm a bocskorom orrát míg befogadja láp-Magyarország ezt a harácsos népet. Jambur, jambúr, jambambúri, a jambúr: jambambúri, nincs szebb mint a tábortűznél a hajdútáncot járni. Nézik a talján, vallon népek — zsoldfizetésre ideértek — jambúr, jambambúri. 4. (Karfűző dobbantós) Fogadd most levelét Deák Kis Ferencnek Bocskai úr, egykor császári fiskális. Viszem hűtlenséged Nagykereki felé zsoldjában — mint hajdú — a felkent királynak.