Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

DUSA LAJOS HAJDÚTÁNC (Egyetlen győztes szabadságharcunk vezérének) 1. (Őrlődő keserves) Ölni kell vagy megdögölni, nem örömből lettem hajdú. Ides hazám pogányoké, császáré és nagyuraké, csak én vagyok rongyos fattyú. Nem riadok, ha ijesztnek, a halálhoz nagyon értek. Ha török — hát karóba húz, ha császári - agyonlövet, s saját vérem is megéget. Vicsorgók hát e világra, mint a bekerített farkas. Atharapni egy-két torkot, hogy magam ne adjam ingyen: -— Uram, ez a Te jutalmad! 2. (Szomorú parlandó) S akkor jöttek a hajdúk. Nincs megadás. Minden élő férfiakat kaszaboltak és nem volt megadás-jel, melyből a zsoldosok is elgondolták: jobb, ha fogoly vagy. — Többet pénzel ez élve, mint egy percnyi pengesuhintás, hisz megalázott asszonya és pereputtya kiváltja — pláne ha él még —, és kér menlevelet.