Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

lehajtja fejét. Ahogy mondja: szegény Erdély, ebek országútja, vallonok pecértanyája, hóhérok zsibvására. Mondja az enyedi asszony történetét, azt, hogy kimértek emberhúst a piacon, sötöttek hónapszám makkból kenyeret. Örvendi Pál a karosgyertya fényében látja, a nagyúr nem néz szemébe, valamit szeme sarkában törülget. Feláll Bocskai, megint mint a szálfa, a rátörő szelekben kiegyenesedett. — Örvendi Pál, nem titkoltam előtted semmit. Szólal-e benned szavamra magyar szó? Erezed-e, mit kell most felelned, hajdúkapitány? Megkapaszkodik az asztal peremében. Ki ez az Örvendi Pál... miféle évek tapadtak életéhez? Hol járt? Hol pusztított, hol kergették, hol úzték... kit prédált, kit kínzott... miért választották épp őt vezérüknek a kölesériek? Halkan szól, lehajtott fejjel. O sem néz Bocskai szemébe. — Magunk nemzetünk hóhérai mi sem akarunk lenni! Bocskai közelebb megy hozzá. Ha letépne egy boglárt mentéjéről, ha erszényt vetne Örvéndinek, ahogy hajdúkkal bánni szokás, ha zsoldba kerülnek: talán ordasa lenne, beleharapna. „Cseréljünk kardot" — mondja, előveszi szép, kövekkel kivert szablyáját az alacsony polcról, ahol keze ügyében hever. Ez férfiak régi testvérszertartása, majdnem olyan, mint amikor szerződve saját vérükkel telt meg az ivópohár. Másnap hajnalban már felkerekednek a hajdúk. Megszállják az Ér s a Berettyó partját, gázlóit. Örvendi ott üt tábort, Székelyhidnál, ahol jár a komp. Belgiojoso biztosra akart indulni. Kevesellte Concini kétezer vallonját. Hozzácsapta Pezzen ezredét, maga mustrálta meg a sereget, melyet kiegészített a legjobb kassai várnépekkel. Magyar nincs közöttük. Csupa megbízható császári zsoldos. Ami a császári parolával kötelezett hajdúkat illeti, a generális úgy döntött: maradjanak a második vonalban. Csak akkor érjenek Kereki alá, amikor a Bocskai-várban a préda — maguk közt, császári urak közt — elvégeztetett. Ezen az estén naplókönyvébe ezt írja be Kassán Spontoni Ciro lovag, Huszt grófjának, Basta Györgynek titkára: ... a felkelők őfelsége uralma ellen fordultak, s a török segítségét kérték... Elrejtve nagyszámú hadinéppel rendelkeztek. Most elérkezettnek látták az időt arra, hogy felélesszék ennek a népnek lázadó lelkét, melyben már régen élt az elégedetlenség... Ezért ezek a népek felkelésbe törtek ki; élükre Bocskai István állt, aki saját érdekitől vezettetve megundorodott őfelsége szolgáitól, akik kegyetlenül viselkedtek a Bocskai váraiban élő kálvinistákkal... Belgiojoso gróf, akit a felkelés híre szörnyű indulatra hevített, meg-