Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

ráncokat, aztán rátette mutatóujja hegyét arra a pontra, amelyen Debretzin neve volt kalligrafikusán kimetszve. A várakat kicsi képek ábrázolták, ezekhez is volt lupéja Katáinak. A meg nem erősített városokat csupán névvel jelezte a mappa. A Donau és a Theiss meg a nagyobb folyók girbegurba indigókék vonalban kígyóztak, az országhatárok téglaveres vonalakban. Bocskai kézbe vette a lupét, és elnézegette rajta a parányi váracskákat, légylábnyi tornyaikkal, körömfeketényi bástyáikkal, melyeket madártávlatban ábrázolt a térkép. Hamarosan eligazodott, Debretzin neve Wardein és Kaschau közt feketéllett rézsút, felette még a Tisza és Bodrog összefolyásán a tokaji vár és hídfő. Sorban vizsgálgatta a városneveket. Klausenburg, Schässburg, Weissenburg, Mediasch, Hermannstadt, Kronstadt. Felfelé Neuburg, Komorn, Gran, Raab, Pressburg. Nyugatra Ofen-Pesth, Stuhlweissenburg, Vesprin, Kaniza, Varasdin, Segedin. És német nevek fel a Szepességig, Vereckéig, Munkácsig, Görgényig, le Belgrádig, Orsováig, Fogarasig, sokra rá sem ismert, mit akar jelenteni. Halántékán kiugrott egy ér, szeme fehérje kivörösödött. Odadobta a nagyítóüveget a mappa közepére, felugrott helyéről, fel és alá járkált a teremben, léptei alatt recsegett a padló. Kátai és Pécsi ijedten nézték. Arca elsötétedett a vértolulástól. — Tedd el ezt a rongyot! Ezzel írunk mi majd mappát! És olyat csapott kardjára széles tenyerével, hogy csak úgy dörrent. Kátai szeme villant egyet. Elkapta a lupét a mappáról, aztán kettéhasította a drága térképet. És tépte, amíg csak apró darabokban nem hajította a kandallóba. A fejedelem nevette. Haragja hirtelen elpárolgott. Újra letelepedett az asztalhoz, és két könyökkel reánehezedett. — Elménkbe s szívünkbe vagyon írva e mappa, mire e hitvány papiros. — Gondoltam, fejedelem urunk, plánumot akar készíteni, mielőtt bémennénk Kassára — mormogta Kátai. Bocskai szeme villant. Végigsimította jobbjával homlokát és deresedő haját. — Készen vagyon a plánum. írjad, Pécsi fiam. Pécsi előszedte tarsolyából a maga írókészségét, és jegyezte, amit a fejedelem tollba mondott. — Megyén jó szolgánk, Kékedi György a nagyvezírhez s Bethlenhez Belgrádba. Megyén generálisunk, Lippai Balázs, és kapitányunk, Horvát