Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

SZÁNTÓ GYÖRGY HAJDÚTÁNC ( részlet) Bocskai jóformán csak meghálni jött haza debreceni házába. A sólyomkői várnagyné, Kardos Andrásné tartotta ott jól a vendégeket, és a fejedelem biztatta, ne mérjen meg semmit, ne számoljon meg semmit, olyan evés-ivás legyen mindig a fejedelmi házban, mintha Bicsén tartaná lagziját Czobor Erzsébet valamelyik lányának. Thurzó Zsuzsika lakodalmára készültek éppen, egész kis falut építettek a vendégsereg számára, és Kardos Andrásnénak csak az kellett, hogy effélére biztassák. Mert fukar volt az ura, de nem nagy bőség volt a vári konyhán, sem Sólyomkőn. Most bizányára azért változott meg oly hirtelen az özvegyemberré vált fejedelem, hogy meghazudtolja mindazokat, akik fukarsága hírét költötték. És ki tudja, nem szemelt-é ki titokban már valami nagyúri dámát vagy kisasszonykát, akit esztendő fordultával a sólyomkői várba akar hazahozni. Mert arra nem is gondolt Kardos Andrásné, hogy lehetne a fejedelemnek egyéb rezidendiája Sólyomkő váránál, hisz az a világ közepe. Annál inkább elcsodálkozott, amikor az ura titkon megvallotta neki, hogy megyén haza háromszáz hajdúval, hozná el Sólyomkőről a fejedelem úr arany-ezüstmarháját, minden drágaságit, és vinné Kassára. — S oly igen megbíznak kendtek a luther-városban? Bizony mondom, inkább itt tartanák valahol titkos boltban, ki tudja még, mi lészen ama kulcsos városban. — Miénk az már, lelkem, és miénk is marad. Nem lehet azt tarackkal és öregágyúval sem összelövetni, mint ama kis Sólyomkőt. — No, én bizony hazamék arra a kis Sólyomkőre, nékem lehet akármily tizenhat bástyás a Luther városa. Ellátom itt a dolgot, mert hogy özvegy lett és árva, de ha megyén bé Kassára, ott süssenek, főzzenek néki a német asszonyok. Kardos uram jót vágott a felesége kemény hátuljára, aztán felült a háromszáz válogatott hajdúval, és ment jelentkezni a fejedelemhez a városházára, hogy indul.